Slágerterméket hoztam, epret rebarbarával. Már hosszú évek óta fellelhető ez a kombináció a gasztroblogok bugyraiban, ennek ellenére sokakat ismerek, akik még nem találkoztak ezzel a fantasztikus párossal. A rebarbara ha nem is pite formájában, de kompótként már a gyerekkoromban is jelen volt, nagymamám készítette május végén, és én már nézni is imádtam a cukros lében úszó rózsaszín - akkoriban még azt hittem gyümölcs-, de ma már tudom, hogy zöldségdarabokat. 

Kacérkodtam az epres-rebarbarás "tiramisu" ötletével, de végül klasszikus pitében végezték a "gyümölcsök". A rebarbara fanyarsága nagyon jól tompítja az eper édességét, így azoknak, akik nem szeretik az émelyítő cukorcsodákat – melyekért egyébként én sem rajongok annyira – tökéletes választás. A süti kellemesen szaftos és üdítő, és azok a rácsok! Azokkal lehet igazán nagyot villantani. Eddig bele sem mertem vágni az efféle dekorációba, de most Martha Stewart megfogta a kezem és végigvezetett a folyamaton. Bár ő nem tette közkinccsé a tudását a neten (én a könyvéből lestem ki a fortélyt), azért hoztam nektek egy részletes ábrát a díszítési folyamatról, hogy ti is fogadhassátok az elismerő szavakat, visszafogottnak nem nevezhető bókokat. Elnézést mindenkitől, de a párom azt üzeni: "Hajrács!":)

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 25 cm-es piteformához)

A tésztához:

30 dkg liszt

17 dkg hideg vaj

4-5 evőkanál jeges víz

1 evőkanál cukor

1 csipet só

A töltelékhez:

30 dkg tisztított rebarbara

45 dkg eper

15 dkg porcukor

6 dkg liszt

Először elkészítem a tésztát. A lisztet, a kockákra vágott hideg vajat, a cukrot és a sót aprítóban összedolgozom. Amikor eléri a morzsás állagot, hozzáteszek 4 evőkanál hideg vizet és addig járatom a gépet, amíg össze nem áll a tészta. Ha túl száraz, morzsálódó, még egy evőkanál vizet adok hozzá.

Kiveszem a tésztát a keverőtálból és néhány gyors mozdulattal cipóvá formázom. Folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe teszem.

A tészta aprító nélkül is elkészíthető. A vajat gyors mozdulatokkal össze kell morzsolni a cukros, sós liszttel és miután ez megtörtént, a víz segít majd igazi tésztává formálni.

A töltelékhez megtisztítom a rebarbarát: miután megmosom, levágom mindkét végét, majd vékonyan meghámozom, 1-1,5 cm-es darabokra vágom. Az epreket szintén megmosom, félbe, negyedekbe vágom méretüktől függően. Egy nagyobb edénybe rakom a gyümölcsöket (bár a rebarbara igazából zöldség). A porcukrot és a lisztet az edénybe öntöm és óvatosan összeforgatom az eperrel és a rebarbarával.

A sütőt előmelegítem 200 fokra.

A tészta kétharmadát kb. 28-30 cm átmérőjű körré nyújtom, a lényeg, hogy akkora legyen, hogy túllógjon a forma karimáján. Beleigazgatom a pitetálba, a szélét egyelőre nem vágom le. A maradék tésztából készül a rács. Ezt a cipót is vékonyra, egy kb. 10x25 cm-es téglalapra nyújtom. Ebből 10 db 1 cm széles szalagot vágtam ki egy derelyevágó segítségével. Jöhet a legizgalmasabb rész, a rácsozás. Íme egy részletes szemléltetés. A rácsozás egyébként kihagyható, a pite élvezeti értékén semmit nem ront a hiánya. Eddig a napig én sem vettem soha a fáradságot, hogy nekiálljak. De higgyétek el, egyáltalán nem olyan vészes művelet, mint amilyennek első látásra tűnik, de mivel mindenki azt gondolja, hogy bonyolult, nagyot lehet villantani vele a vendégek előtt. Szóval hajrá, rácsozzatok!:)

Mielőtt a forró sütőbe tenném a pitét, a tésztát még megkenem tojássárgájával, hogy szép színt kapjon a sütemény. Jelen esetben én tejjel kentem le, és elég fakó is lett, legközelebb a tojást választom.

A pitét kb. 40-45 percre a sütőbe tolom. Addig kell sütni, míg a tészta szép aranybarna színt nem kap, és a gyümölcsök szirupossá nem válnak. Nem kell megijedni, ha kicsit leveses marad a töltelék, egyrészt a hűlés során az még sűrűsödni fog, másrészt a szaftosság amúgy sem árt neki. Langyosan, vaníliafagyival isteni, de anélkül is gyorsan el fog fogyni.

A receptet itt találtam.