Tél vége felé hajlamos vagyok elfeledkezni az almáról. Ősszel még lelkesen eszem, élvezem, ahogy harsog a fogam alatt, sütök is belőle ezt-azt, novemberi-decemberi estéken néha kompóttá alakul, de aztán vége. Pedig az alma tényleg mindig szem előtt van, nincs olyan rosszul ellátott zöldséges, boltos, aki ne tartana belőle egy-egy ládával. 

Az egyszerűség jegyében valami leveles tésztás megoldást kerestem hozzá, az i-re a pontot pedig a már-már közhelyes, de számomra megunhatatlan sós karamella tette fel. Tökéletes választás hétvégére, mert egyszerű, mint a faék, de mégis jól mutat a vasárnapi ebéd után az asztalon. Sok mosatlant sem hagy maga után, így lesz idő kimenni a szabadba egy sétára, lemozogni a kalóriákat.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

Hozzávalók:

270 g leveles tészta

2 nagy alma (kb. fél kilónyi)

1,5 evőkanál kristálycukor

20 g hideg, kockákra vágott vaj

A karamellmázhoz:

50 g kristálycukor

28 g vaj

2 evőkanál tejszín

fél kávéskanál só

Előmelegítem a sütőt 200 fokra.

Sütőpapírral kibélelek egy sütőtepsit és ráteszem a kinyújtott leveles tésztát. Én előre nyújtott tésztát (40x24  cm-es) választottam, így megspóroltam pár perc munkát, és a nyújtófa, nyújtódeszka tisztítását. Természetesen a recepthez tökéletesen megfelel a leveles tészta fagyasztott verziója, csak ki kell engedni, és a kívánt méretre nyújtani.

Az almákat meghámozom, kettévágom, magházukat eltávolítom. Egy zöldséggyalu segítségével – vagy ha az nincs, akkor késsel – nagyon vékony, 1,5-2 mm-es szeletekre vágom. 

A tészta szélein 0,5 cm-es sávot üresen hagyva felpakolom rá az almát úgy, hogy enyhe fedésben legyenek az egymás mellett lévő szeletek. Először kirakom a külső téglalapot, majd a tészta közepe felé haladva sorban a többit is úgy, hogy minden sor fedje kicsit az előzőt.

Megszórom a tésztát a kristálycukorral és elhelyezem rajta a vajdarabkákat. Sütőbe tolom 30 percre, vagy addig míg a széle meg nem barnul és az almák nem kapnak némi színt. Ha az almaszeletek kicsit vastagabbra sikerültek, lehet, hogy fél óránál több időre lesz szükség. Az almáknak puhának, de érintésre száraznak kell lenniük. Ha a sütés során a tészta púposodni kezd, a levegőbuborékokat egy hústűvel kiszúrom.

A karamellát kb. 20 perccel a sütés vége előtt kezdem készíteni. Ehhez egy kis edényben közepes tűzön felolvasztom a cukrot (kb. 5 perc alatt van meg) és addig főzöm, míg szép bronzbarna színt nem kap (további 1-2 perc). Leveszem a keveréket a tűzről. Hozzáadom a szobahőmérsékletű vajat és a sót. Addig keverem, míg a vaj el nem olvad és teljesen el nem tűnik benne. Ehhez nekem vissza kellett raknom kicsit a tűzre. Hozzáadom a szintén szobahőmérsékletű tejszínt és újra mehet a főzőlapra. Folyamatosan kevergetve addig főzöm, míg bronzbarna sziruppá nem változik (ez is megvan 1-2 perc alatt). Félreteszem a felhasználásáig. Ha besűrűsödne, gyors melegítéssel visszaállítható a kívánt állag.

Mikor a sütemény elkészült, kiveszem a sütőből és rárakom egy sütirácsra. A sütőt nem kapcsolom ki, mert még szükség lesz rá. Egy szilikonecset segítségével bekenem a lepényt a karamellamázzal. Óvatosan kell dolgozni, hogy a fáradságos munkával kirakott almaszeletek a helyükön maradjanak. Még 5-10 percre visszatolom a sütőbe. Akkor veszem ki, amikor karamellbuborékok jelennek meg a tetején. Sütirácson hagyom kihűlni, és ha igazán jót akarok magamnak, vaníliafagyival tálalom.

A recept a smitten kitchen blogról származik.