Az elmúlt egy hét a klíma nélküli lakásban rádöbbentett arra, hogy a háztartásom korántsem hiánytalan. Többek között nincs klímám, és jégkrémkészítő formám. Mivel utóbbit egyszerűbb orvosolni, gyorsan meg is tettem, és még gyorsabban elkészítettem életem első jégkrémét.

Mindössze 10 percet töltöttem a konyhában, és máris megoldódott 2-3 napra a család jégkrémszükséglete. Meg szeretném nyugtatni azokat, akik berzenkednek az avokádótól, hogy ebben az esetben az íze nem érződik erőteljesen (amúgy sincs neki sok), a zsírtartalma viszont főszerepet játszik abban, hogy egy savanykás és krémes hideg desszert legyen munkánk végeredménye.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

Hozzávalók (nyolc-tíz darab 50 ml-es formához):

2 darab kicsi, érett avokádó

2 lime leve

250 g zsíros joghurt (én 3,5%-os zsírtartalmút használtam)

1 rúd vanília kikapart magjai

3 evőkanál méz

Egy magas falú tálba teszem a megpucolt, darabokra vágott avokádót, ráöntöm a lime-ok levét, a joghurtot, a mézet és a vaníliarúd magjait. Botmixerrel simára pürésítem.

A jégkrémalapot ezután elosztom a nyolc-tíz 50 ml-es jégkrémkészítő formában, és egy éjszakára beteszem a fagyasztóba.

Én vagyok az, akit a narancssárga hőségriasztás sem tart vissza attól, hogy bekapcsoljam a sütőt. Ha kedvem van, akkor sütök, mit nekem külső körülmények. Túl bonyolult tortacsodák előállításába egyébként sem szoktam belefogni, 35 fokban pedig tényleg igyekszem a lehető legkevesebb munkával a lehető legfinomabb sütit előállítani.

A kevert tészták általában meg szoktak felelni a fentebb említett követelménynek, most is ezt választottam. Ebben a lime-nehéz sütiben tökéletes egyensúlyba kerül az édes és a savanyú íz, a puha, levegős tésztát már-már frissítőnek is mondanám. A kókusz - bár három különböző formában található meg a sütiben - közben csendben megbújik, és csak a kenyér tetejére kerülő pirított, ropogós kókuszszeletek fokozzák a trópusi élményt.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

Hozzávalók:

A tésztához:

125 g puha vaj

200 g nádcukor

2,5 fél lime héja

4 nagy tojás

200 g liszt

fél csomag sütőpor

50 g kókuszreszelék

150 ml kókusztej

egy csipet só

A sziruphoz:

3 lime leve

100 g kristálycukor

A díszítéshez:

nagy marék kókuszpehely

fél lime héja

Kivajazok, és sütőpapírral kibélelek egy püspökkenyérformát. Előmelegítem a sütőt 180 fokra.

A tojásokat enyhén felverem.

A puha vajat, a cukrot és a lime héját egy robotgéppel vagy kézi mixerrel habosra, levegősre keverem. Fokozatosan, mindig egy keveset adagolva eldolgozom benne a tojásokat is.

Egy tálban összekeverem a száraz hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, a kókuszreszeléket és a sót. Ezután a felét összeforgatom a vajas, tojásos keverékkel, majd hozzáöntöm a kókusztejet is. A maradék kókuszos lisztet is hozzáadom, és teljesen eldolgozom a masszában.

A tésztát az előkészített formába öntöm, majd 50-55 percre a sütőbe teszem. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

Amíg a süti sül, forró, száraz serpenyőben enyhén barnára, roppanósra pirítom a kókuszpelyhet.

Ha a süti elkészült, sütirácsra téve hagyom hűlni, és közben egy kisebb lábasban elkészítem a szirupot is. Ehhez a lime-ok levét és a cukrot folyamatos keverés mellett összeforralom, majd tovább keverve hagyom sziruposra sűrűsödni (kb. 5 percre lesz szükség). A süti tetejét egy tűvel sűrűn megszurkálom, hogy a szirup minél mélyebben átjárhassa. Egy szilikonecsettel több rétegben megkenem sziruppal a kenyér tetejét. Én végül a kétharmadát használtam csak fel, de ez tényleg csak ízlés kérdése. Hagyom tovább hűlni a formában, majd kb. 20 perc múlva kiveszem belőle, és a sütirácsra rakom. Megszórom a tetejét a pirított kókusszal és fél lime reszelt héjával.

A recept a Sainsbury's Magazin 2015. áprilisi számából származik (csak kicsit kevesebb cukrot használtam).

A szezon sztárjai, a rebarbara és az eper idén is összeköltöztek a konyhámban. Három éve pitét készítettem belőlük, idén egy crumble-formájában mentek grillpartira.

Én crumble-lel még sosem nyúltam mellé. A nyári melegben a fagyin és a jéghideg görögdinnyén kívül szerintem ez a nagybetűs desszert. Pláne, hogy fagyival is kombinálható, így két legyet lehet ütni egy csapásra. Görögdinnyével azért nem ajánlom.

A crumble esetében a morzsa a lelke mindennek, azt lehet a leginkább variálni, azzal lehet feldobni az egyszerű sült gyümölcsöket is. Nálam a morzsaalapszabály a következő: egyrészt legyen benne valamilyen olajos mag, már csak a textúra kedvéért is. Másrészt kerüljön bele még valamilyen plusz íz, fűszer, ami passzol a gyümölcsökhöz. Míg egy körtés crumble-höz mandulát és fahéjat választanék, egy almáshoz diót és fahéjat, addig az eper-rebarbara pároshoz kicsit elegánsabb körítés illik. Így esett a választás a pisztáciára és a fehér csokira. Egyikből sem kell sokat használni, mégis intenzíven hozzájárulnak 

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

A morzsához:

155 g liszt

110 g cukor

125 g vaj kockákra vágva

50 g tisztított, natúr pisztácia durvára vágva (nem csupán a külső, kemény héjától, hanem a rajta lévő hártyától is meg kell szabadítani)

50 g fehér csokoládé

1 csipet só

A gyümölcsös töltelékhez:

500 g rebarbara megtisztítva, 1-1,5 cm-es darabokra vágva

600 g eper, mérettől függően félbe/negyedekbe vágva

125 g porcukor

1 rúd vanília kikapart magjai

3 evőkanál étkezési keményítő

Először összeállítom a morzsát. Ehhez a lisztet, a cukrot, a vajat és a sót aprítóba teszem, majd a géppel morzsás állagúra dolgozom. Kiöntöm egy tálba, hozzáteszem a durvára vágott pisztáciát és a csokit, majd kézzel alaposan elkeverem ezeket a tésztában. Fél órára beteszem a hűtőbe.

Amíg a morzsa pihen, előkészítem az epret és a rebarbarát. Az epreket megmosom, félbe/negyedekbe vágom, és egy nagy tálba teszem. A rebarbarákat szintén megmosom, levágom a szárak tetejét és alját, majd vékonyan meghámozom, és utána 1-1,5 cm-es darabokra vágom, és hozzáadom az eperhez. Ezután hozzáadom a porcukrot, a vanília kikapart magjait és az étkezési keményítőt, és kézzel jól összeforgatom a gyümölcsökkel.

Előmelegítem a sütőt 200 fokra.

Kiveszem a morzsát a hűtőből. A gyümölcsöket eloszlatom egy kb. 30 cm átmérőjű pitetálban. Egyenletesen beborítom a pisztáciás morzsával, és kb. 40-45 percre a forró sütőbe teszem. Akkor jó, ha a teteje aranybarnára pirult, és a gyümölcsszósz ki-kibuggyan a tetején. Ha nem elég magas falú a pitetálunk, érdemes egy gáztepsin sütni a crumble-t, hogy ne a sütő aljára égjen le a cukros epres-rebarbarás szósz.

Melegen, langyosan, hidegen fagyival vagy fagyi nélkül tálalom, mert úgyis gyorsan elfogy.

Régimódi, papírpárti gyűjtögető vagyok, ha könyvekről és magazinokról van szó. Ezt legjobban a tavalyi költözésünk bizonyította, amikor is beborítottam a nappali szőnyegét a gasztromagazinjaimmal és a hatalmas tornyokba halmozott könyvesdobozaimmal. Most azonban találtam, pontosabban ajánlottak nekem egy alkalmazást, ami megálljt parancsolhat a papírgyűjtésnek - legalábbis ha külföldi kiadványokról van szó.

A Readly a színes-szagos magazinok függőinek paradicsoma. Több mint 2100 különböző cím 51000 lapszáma érhető el rajta havi 10 euróért. Aki szokott külföldi magazinokat vásárolni, tudja, hogy nem ritkán egy példányért kell ennyit fizetni. A Readly pedig a havidíjért cserébe nemhogy egy, de rögtön öt személy számára biztosít hozzáférést ehhez az óriási könyvtárhoz, és mindenki saját profilt alakíthat ki magának, külön kedvencekkel, könyvjelzőkkel. 

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

A 34 kategóriába rendezett gyűjteményből engem természetesen a gasztronómia érdekelt leginkább. Nem számoltam meg, hogy itt pontosan hány különböző újság érhető el, hány nyelven, csak annyit állapítottam meg, hogy nekem bőven elég lesz. Egyelőre tizenkettőt mentettem el a kedvenceim közé, és kedvemre böngészhetem ezek aktuális és régi számait is. Ráadásul az sem akadály, ha éppen nincs netkapcsolat, azokat a példányokat, amelyeket már letöltöttünk, offline is lehet nézegetni. 

A receptek jól olvashatók, nekem a lapozgatással töltött órák után sem akart kifolyni a szemem. Ha nincs kedvünk az egész magazint oldalanként végignyálazni, az adott lapra egyet koppintva elő tudjuk varázsolni az áttekintést megkönnyítő csúszkát, és ugyanígy válik elérhetővé a felső menüsorban a könyvjelző funkció is.

A kedvenc recepteket egy koppintással el is menthetjük a könyvjelzők közé, és rövid leírást is adhatunk hozzá, hogy később könnyen megtaláljuk. A könyvjelzőkhöz egyelőre nem lehet címkéket adni, csak ABC-sorrend, vagy a mentés időpontja alapján listázhatók a receptek, de ez is több a semminél. Én legalábbis rendszeresen esek abba a hibába, hogy nem jelölöm be magamnak a szimpatikus recepteket, majd kb. ötven magazin lázas átlapozgatása után találom meg, amit keresek.

Két eszközön használtam eddig: egy iPaden és egy androidos okostelefonon. Igazán élvezhetően csak az iPaden működött, az okostelefon kijelzője túl kicsi a magazinolvasgatáshoz, és valahogy a fiókok kezelése sem ment túl gördülékenyen. Hiába akartam például a saját kedvenceimhez hozzájutni, csak a másik fiókba elmentett autós lapokat mutatta az alkalmazás. 

Mindenesetre érdemes kipróbálni (regisztráció után két napon keresztül ingyenesen böngészhető), nekem biztosan sokat fog segíteni abban, hogy az alább látható magazinhalmok sokkal lassabb ütemben növekedjenek, mint eddig.

Szeretnél jól lakni két falat sütitől? Akkor a canelét neked találták ki. Megtévesztő apróságok ezek a fura formájú francia sütik, amelyek ráadásul még úgy is néznek ki, mintha a cukrász jól megfeledkezett volna arról, hogy betette őket sülni, és három House of Cards/Twin Peaks/13 Reasons Why (kedvenc sorozat behelyettesíthető) rész után kapott volna csak észbe, hogy ki kellene venni a sütőből. 

A zord külső ugyanis gazdag, krémes belsőt takar sok tejjel, vaníliával és nem utolsó sorban cukorral. Nem kell csodálkozni tehát, ha gyorsan eltelít. Meglepően könnyű elkészíteni - végtére is csak egy sült vaníliasodóról beszélünk -, ráadásul talán ez az egyetlen olyan sütemény, amit nem kell kidobni, ha megég a külseje, sőt, ez kifejezetten alapkövetelmény. Az se riasszon vissza senkit a sütéstől, ha nincs canelé-formája, én is szilikon muffin- és bonbonformákkal egészítettem ki a hatdarabos canelésütő-készletem.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

Hozzávalók (kb. 12-14 darab caneléhez):

fél liter zsíros tej

60 g hideg vaj

100 g liszt 

220 g nádcukor

4 tojás sárgája

3-4 evőkanál barna rum

1 rúd vanília

egy csipet só

A formák kikenéséhez: 

egy evőkanál puha vaj

egy evőkanál méz

A vaníliarudat félbe vágom, kikaparom a magjait, és a rúddal együtt beleteszem a tejbe. Elkezdem melegíteni, de nem forralom fel, csak hagyom pöszörögni 5-6 percig. 

Leveszem a tűzről, kihalászom belőle a vaníliarudat, és belekeverem a hideg vajat. Hagyom picit hűlni. 

Közben a lisztet egy tálba szitálom, összekeverem a cukorral, a sóval és a négy tojás sárgájával. Ezután a meleg tejet és a rumot folyamatos keverés mellett hozzáadom a szilárd hozzávalókhoz. Ne ijedjetek meg attól, hogy darabos lesz, az egészet át kell még passzírozni egy szűrőn keresztül, hogy csomómentes legyen. Ha ez megtörtént, egész éjszakára hűtőbe teszem a sűrű sodót. 

Másnap a sütőt előmelegítem 200 fokra.

A formákat kikenem a puha vaj és a méz keverékével. Beteszem őket a fagyasztóba 15 percre, majd eloszlatom bennük a vaníliás sodót, ügyelve arra, hogy ne legyenek teljesen teletöltve. Kb. 70-75 percre a sütőbe tolom. Akkor jó a süti, ha kívülről már megkaramellizálódott, vagyis kicsit égett. Hagyom 10-15 percig hűlni, majd sütirácsra borítom. 

A recept innen származik.

Nekem aztán énekelhetné Zorán, de akár Chris Martin is, hogy "Ne várd a májust, kedvesem!", én csak azért is várnám. Mégpedig nem a hónap sztárja, az eper, hanem egy másodhegedűs, a rebarbara miatt. Ennyit elég is tudni az én zenei ízlésemről.  

Már a blog nevéből is kitalálhattátok, hogy vonzódom a fanyar, friss édességekhez, így nem csoda, hogy a konyhámban tavasszal mindig megfordul a rebarbara. Kevertem már eperrel pitébe, de most tényleg meghagytam főszereplőnek, és azt kell mondanom, hogy meghálálja a bizalmat. Különösen ajánlom kezdőknek, mert egyszerűen lehetetlen elrontani: az omlós vajas tésztát összeállítja az aprító, a rebarbarát pedig csak fel kell szeletelni, és be kell ízesíteni. A galette formában pedig az a jó, hogy nem kell megfelelni szigorú előírásoknak, sőt, különösen akkor szép, ha rusztikus.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

A tésztához:

250 g liszt

2 evőkanál porcukor

175 g hideg vaj felkockázva

1 citrom héja

1 tojás sárgája

2 evőkanál hideg víz

1 csipet só

A töltelékhez:

500 g rebarbara 5 cm-es darabokra vágva

1 citrom héja és leve

50 g nádcukor

Díszítéshez:

1 tojás sárgája

50 g nádcukor

A tésztát az aprítóban állítom össze: beleteszem a lisztet, a porcukrot és egy csipet sót, gyorsan átpörgetem, majd hozzáadom a vajat és egy citrom héját, majd a géppel morzsás állagúra dolgozom. Ekkor hozzáadok egy tojás sárgáját és 2 evőkanál hideg vizet, és addig keverem a géppel, amíg össze nem áll tésztává.

A tésztát kiborítom egy enyhén lisztezett felületre, és kézzel gyorsan átgyúrom. Ezután gombóccá formázom, fóliába csomagolom, és beteszem a hűtőbe minimum 20 percre.

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy sütőtepsit kibélelek sütőpapírral. 

Egy másik tepsibe berakom a darabokra vágott rebarbarát, ráfacsarom a citromot, ráreszelem a másik citrom héját, és megszórom 50 g nádcukorral. Jól összeforgatom és beteszem sülni 15 percre. A lényeg, hogy kicsit megpuhuljon, de még tartsa a formáját.

A tepsiben hagyom teljesen kihűlni, majd egy szűrőben lecsepegtetem, és teljesen kipréselem belőle a vizet.

Kiveszem a hűtőből a tésztát, és enyhén lisztezett felületen, vagy két fóliacsík között 40 cm-es körré nyújtom. Átteszem a sütőpapírral bélelt tepsire.

A kinyomkodott rebarbarát elrendezem a tészta közepén, kb. 7 cm-es sávot szabadon hagyva a szélén.

Megszórom a díszítéshez szánt nádcukor nagyobb részével, majd finoman ráhajtogatom a tésztát a töltelékre.

Megkenem a tésztát a tojás sárgájával, és megszóróm a maradék cukorra.

A galette-et betolom az előmelegített sütőbe kb. 25-30 percre, hogy szép aranybarnára süljön.

Sütirácson hagyom langyosra/hidegre hűlni (kinek mennyi türelme van). Vaníliafagyival is tálalható, de önmagában is el fog fogyni.

A recept a Jamie Magazin 2016. májusi számából származik.

Ki képes eltölteni egy fél hétvégét receptkereséssel? Természetesen én. Egy barátnőmékhez készültünk vacsorára, és jó vendégként felajánlottam, hogy viszem a desszertet. Ha nincs ihletem, és azért ez mostanában elég sokszor előfordul, akkor gyakorlatilag egy egész napot el tudok tölteni a kanapén ülve, a magazinjaimat és a szakácskönyveimet lapozgatva, hogy megtaláljam az igazit. Hiába kapok rávezető kérdéseket a barátomtól, például ,hogy csokis vagy gyümölcsös sütire, pitére vagy sajttortára gondoltam-e, általában nem jutok közelebb a megoldáshoz. Arra van ilyenkor szükségem, hogy megakadjon a szemem valamin. És most egy Jamie Magazinban meg is akadt: eper, kókusz, csók. 

Tökéletes párosítás így az eperszezon kezdetén, amikor a gyümölcsnek még kell némi támogatás, hogy igazán élvezhető legyen. Főleg, hogy az eredeti recept szerint még egy kis rózsavíz is támogatta volna, csak időszűkében voltam, és nem tudtam beszerezni. Ettől függetlenül lehetett volna tovább cifrázni: őszintén megfordult a fejemben, hogy egy leheletvékony olvasztottcsoki-réteg kerüljön a süti tetejére - természetesen csak azért, hogy a díszítésnek szánt eper jobban a helyén maradjon -, de végül lebeszéltem magam róla. Ha valaki bevállalósabb, mint én, és elkészíti a "Bounty-verziót", küldjön fotót !

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 19 cm-es tortaformához)

A pitealaphoz:

70 g olvasztott vaj és egy kevés a forma kikenéséhez

85 g liszt

25 g kókuszreszelék

50 g cukor

Az epres-kókuszos töltelékhez:

105 g kókuszreszelék

52 g cukor

3 tojás fehérje

20 dkg eper (ha apró szemű, akkor félbe vágva, ha nagy szemű, akkor negyedekbe)

A díszítéshez:

25 g hámozott, natúr pisztácia durvára vágva

4-5 szem eper

Előmelegítem a sütőt 180 fokra.

Kivajazok egy 19 cm-es tortaformát.

Egy tálban összekeverem a lisztet, a kókuszt és a cukrot, majd hozzáöntöm az olvasztott vajat. Morzsás állagúra dolgozom a tésztát. A keveréket egyenletes vastagságban a tortaforma aljába nyomkodom. Beteszem a sütőbe 15 percre. Akkor jó, ha a teteje már halvány színt kap.

Míg az alap sül, összeállítom a kókuszcsókot. Ehhez a tojásfehérjéket a cukorral és a kókuszreszelékkel alaposan összekeverem. 

A tésztát a 15 perc eltelte után kiveszem a sütőből, és elhelyezem rajta a félbe vagy negyedbe vágott eperszemeket. A gyümölcsök tetejére kanalazom a kókuszos keveréket, elsimítom, hogy minden szemet befedjen, majd 20-25 percre visszatolom a sütőbe. Akkor veszem ki, ha már a kókuszos réteg itt-ott aranybarna színt kapott. Sütirácson hagyom kihűlni.

A díszítéshez félbe, negyedekbe vágom az eperszemeket, és elrendezem őket a sütemény közepén. Megszórom a durvára vágott pisztáciával. 

Így is tökéletes, de legközelebb kipróbálom az eredeti recept szerint fél kávéskanál rózsavízzel, amit a kókuszos réteghez kell keverni.

Az egész úgy kezdődött (újra), hogy vettem egy KitchenAidet. Habcsók színűt. Másfél évvel a blog megszűnése után. Hogy ez mennyire volt logikus lépés, és mennyire egy régi vágy beteljesítése, azon rugózom egy ideje, de azt hiszem ideje abbahagynom, mert már megvettem. Ha pedig itt van, használni is kell, szóval van egy szép, nagy, amerikai gyártmányú motivációm a sütés folytatására. 

Egy tipikus amerikai édességgel szerettem volna felavatni, és bár már korábban is készítettem csokis kekszet, ez a verzió sokkal-sokkal intenzívebb. A receptért felcsaptam David Lebovitz "Ready for Dessert" című könyvét, és készítettem egy hadseregnek való sütit.

Amennyire egyszerű ez a keksz, annyira sok türelem kell hozzá. Ez nem egy olyan édesség, amit munka után gyorsan összedobsz, és az esti sorozatnézés közben már eheted is, kivéve ha az esti sorozatnézés a süti összeállításának harmadnapján van. Röviden összefoglalva: első nap elkészíted, második nap megsütöd, harmadik nap megeszed. Vigasztaljon, hogy megéri a várakozást. 

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (kb. 70 darabhoz, de ki számolja már a végén):

350 g liszt

3/4 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

225 g vaj szobahőmérsékleten

215 g nádcukor

150 g kristálycukor 

1 teáskanál vaníliakivonat

2 nagy tojás szobahőmérsékleten

225 g magkeverék (dió, mogyoró, mandula) pirítva majd durvára vágva

400 g durvára vágott étcsokoládé

Egy tálban összekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a sót.

Robotgéppel habosra keverem a vajat, nádcukrot, kristálycukrot és vaníliakivonatot. Egyesével hozzáadom a tojásokat is, és addig keverem, amíg teljesen eltűnnek a masszában. Ezután - továbbra is a gép segítségével - a tésztába dolgozom a lisztet, majd végül a magokat és csokit.

Egy enyhén lisztezett felületen négy részre osztom a kekszalapanyagot, és mindegyik negyedet egy-egy kb. 20-23 cm-es rúddá formázom. A rudakat folpackba csomagolva egy napra beteszem a hűtőbe. 

Másnap előmelegítem a sütőt 175 fokra. 2-3 sütőtepsit kibélelek sütőpapírral (nekem inkább három kellett, de attól is függ, ki milyen vastagra vágja fel a kekszeket, és mekkora a sütőtepsije). A kekszrudakat 2 cm széles szeletekre vágom, és a szeleteket egymástól tisztes távolságra helyezem el a sütőtepsin, mert terjeszkedni fognak (az eredeti recept 8 cm-t ír, de ha tényleg ennyi helyet hagynánk, hat sütőtepsi sem lenne elég). 

Én egyszerre csak egy tepsivel sütöttem, mert a sütőm teljesítménye nem a legjobb, így körülbelül 10 perc kellett ahhoz, hogy enyhén megbarnuljon a kekszek teteje. Ekkor ki is lehet venni.

A tepsiben hagyom hűlni addig, míg meg nem szilárdulnak annyira, hogy egy spatula segítségével át lehessen őket emelni a sütirácsra. Bevallom, én ettem belőle még melegen - az vesse rám az első követ, aki nem tette volna meg ugyanezt - de sokkal jobb íze és állaga volt úgy, hogy állt még egy éjszakát. Szóval én önmérsékletre intenék mindenkit, aki kipróbálja ezt a receptet, mert az idő tényleg jót tesz ennek a sütinek. 

Tudom, tudom, hogy negyven fok lesz hétvégén, és egyébként is már napok óta kánikula van, ezért is ajánlgatok nektek olyan sütit, amihez csak fél órára kell befűteni a lakásban. A crumble nyáron is hálás téma, hiszen valójában nem más, mint sült gyümölcs és némi morzsa. Ebben a receptben a pisztácia teszi kicsit különlegesebbé és elegánsabbá az egyébként rém egyszerű süteményt. A sütőbekapcsolás hátrányait kiegyenlítendő, erőteljesen javallott vaníliafagyival turbózni a végeredményt. És voilá, kész a tökéletes, gyümölcsös nyári desszert.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 25 cm-es pitetálhoz)

125 g liszt

100 g cukor

100 g puha vaj

50 g tisztított pisztácia durvára aprítva

egy citrom reszelt héja

egy teáskanál vaníliakivonat

egy csipet só

500 g málna

500 g őszibarack

3 evőkanál barna cukor

3 evőkanál citromlé

Először is elkészítem a morzsát. Ehhez a lisztet, a cukrot, a vajat, a vaníliakivonatot, a citromhéjat és a sót kézzel, vagy egy aprítógép segítségével morzsás állagúra dolgozom, majd hozzáadom a durvára aprított pisztáciát. Fél órára a hűtőbe teszem.

Közben a gyümölcsöket megmosom, megszárítom, a barackot falatnyi darabokra vágom. Egy tálban összekeverem a gyümölcsöket a cukorral és a három evőkanál citromlével, majd átöntöm az egészet a pitetálba.

A sütőt előmelegítem 200 fokra.

A fél óra letelte után kiveszem a morzsát a hűtőből, és egyenletesen eloszlatom a gyümölcsös réteg tetején. Kb. 20-25 percre betolom a sütőbe. Amikor a morzsa már aranybarna, kiveszem, és sütirácson hagyom langyosra hűlni. Vaníliafagyival tálalom.

Jó sokat vártam az utóbbi időben inspirációra. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem sütöttem, de vagy nem lett fotogén a végeredmény, vagy a receptben van szükség némi módosításra, így nem kerültek fel ide. Lassan az is probléma lesz, hogy ezalatt a másfél év alatt, amióta írom a blogom, egyre több kedvencet találtam magamnak, így újrasütök ezt-azt. És az újrasütés sem mozdítja elő a receptek szaporodását.

Hétvégén azonban otthon voltam a Dél-Alföldön, és ez nyáridőben mindig egyet jelent töménytelen, az udvarban kapirgáló tyúkoktól származó tojással, nagyszüleim kertjéből frissen szedett zöldségekkel, és az ismerősök gyümölcsöséből érkező meggy-, cseresznye-, barack- és szilvaszállítmányokkal. Nagyszüleim most éppen cseresznyét kaptak, a legszebbet, és legédesebbet, amivel idén találkoztam. Ezek a példányok biztosan nem jutnak el a fővárosi piacokig. Annyit hoztam magammal, amennyit megenni már nem lehetett, eltékozolni pedig valóságos bűn lett volna, így kapóra jött, hogy a legfrissebb „Ínyenc” magazinban (ami egyébként a kedvencem a magyar nyelven megjelenő lapok közül, és a német Lecker Bakery receptjei találhatók meg benne) volt egy cseresznyés csiga recept. Ha lehetne kívánni, cseresznyeszezonban minden nap ezt enném reggelire. Az sem baj, ha ragacsos leszek tőle, ha a cseresznyés lé vagy már inkább szaft a tányér mellé csöppen, vagy ha az egy órás konyhai ténykedésem eredményéből 10 perccel azután, hogy a süti kikerült a sütőből, már csak az üres pitetál látszik. Ha igazán meg akarod édesíteni a hétvégét, próbáld ki!

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 26 cm átmérőjű pitetálhoz):

250 g liszt + a nyújtáshoz

fél csomag sütőpor

60 g cukor

csipet só

50 ml tej

50 ml olaj

125 g túró

1 tojás

1 kávéskanál vaníliakivonat

A cseresznyés töltelékhez:

500 g cseresznye kimagozva, félbevágva

100 g cseresznyelekvár

A porcukros mázhoz:

60 g porcukor

2-3 evőkanál citromlé

Először is elkészítem a tésztát. Ehhez a lisztet a sütőporral, a cukorral és a sóval egy nagyobb tálba öntöm. Hozzáadom a tejet, az olajat, a tojást, a túrót és a vaníliakivonatot, és a konyhai robotgép dagasztókarjának segítségével sima tésztává gyúrom. Folpackba csomagolva fél órára beteszem a hűtőbe. 

A pitetálat kivajazom és kilisztezem. A sütőt előmelegítem 200 fokra.

A megmosott cseresznyéket kimagozom, félbevágom, majd elkeverem a cseresznyelekvárral.

A tésztát a fél óra letelte után kiveszem a hűtőből, és erősen lisztezett felületre teszem. Amennyiben túl lágy és ragacsos lenne, liszt hozzáadásával lehet még dagasztani addig, amíg nyújtható állagú nem lesz (értsd, nem ragad rá a sodrófára). A tésztát kb. 30x40 cm-es téglalappá nyújtom, majd ráhalmozom a tölteléket úgy, hogy a szélein 1-1 cm üresen maradjon. Óvatosan és szorosan feltekerem a hosszabb oldalánál fogva. Egy nagyon éles, széles pengéjű késsel 12 egyenlő szeletre vágom, és átteszem őket a pitetálba szorosan egymás mellé. Mivel a tészta lágy és vékony, a töltelék pedig nehéz, amorf, kicsit széteső csigákat fogsz kapni. Én a kés élére fektettem a csigákat, és így juttattam be a pitetálba. Sütés alatt a tészta meg fog dagadni, így jobban kihozza majd a formáját. 20-25 percre betolom a sütőbe, ha a teteje már aranybarna, kiveszem és sütirácson hagyom hűlni. Míg a süti pihen, a porcukrot összekeverem annyi citromlével, hogy lomhán lecsorogjon a kanálról, ha azt függőlegesen tartom. A langyos csigákra csepegtetem a mázat, és ezzel a mozzanattal kész is a mű.