Citrom, hab, csók

Citrom, hab, csók

Csokis keksz másodszor

2017. április 26. - citromhabcsok

Az egész úgy kezdődött (újra), hogy vettem egy KitchenAidet. Habcsók színűt. Másfél évvel a blog megszűnése után. Hogy ez mennyire volt logikus lépés, és mennyire egy régi vágy beteljesítése, azon rugózom egy ideje, de azt hiszem ideje abbahagynom, mert már megvettem. Ha pedig itt van, használni is kell, szóval van egy szép, nagy, amerikai gyártmányú motivációm a sütés folytatására. 

Egy tipikus amerikai édességgel szerettem volna felavatni, és bár már korábban is készítettem csokis kekszet, ez a verzió sokkal-sokkal intenzívebb. A receptért felcsaptam David Lebovitz "Ready for Dessert" című könyvét, és készítettem egy hadseregnek való sütit.

Amennyire egyszerű ez a keksz, annyira sok türelem kell hozzá. Ez nem egy olyan édesség, amit munka után gyorsan összedobsz, és az esti sorozatnézés közben már eheted is, kivéve ha az esti sorozatnézés a süti összeállításának harmadnapján van. Röviden összefoglalva: első nap elkészíted, második nap megsütöd, harmadik nap megeszed. Vigasztaljon, hogy megéri a várakozást. 

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

csokis_keksz.JPG

Hozzávalók (kb. 70 darabhoz, de ki számolja már a végén):

350 g liszt

3/4 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

225 g vaj szobahőmérsékleten

215 g nádcukor

150 g kristálycukor 

1 teáskanál vaníliakivonat

2 nagy tojás szobahőmérsékleten

225 g magkeverék (dió, mogyoró, mandula) pirítva majd durvára vágva

400 g durvára vágott étcsokoládé

Egy tálban összekeverem a lisztet, a szódabikarbónát és a sót.

Robotgéppel habosra keverem a vajat, nádcukrot, kristálycukrot és vaníliakivonatot. Egyesével hozzáadom a tojásokat is, és addig keverem, amíg teljesen eltűnnek a masszában. Ezután - továbbra is a gép segítségével - a tésztába dolgozom a lisztet, majd végül a magokat és csokit.

Egy enyhén lisztezett felületen négy részre osztom a kekszalapanyagot, és mindegyik negyedet egy-egy kb. 20-23 cm-es rúddá formázom. A rudakat folpackba csomagolva egy napra beteszem a hűtőbe. 

Másnap előmelegítem a sütőt 175 fokra. 2-3 sütőtepsit kibélelek sütőpapírral (nekem inkább három kellett, de attól is függ, ki milyen vastagra vágja fel a kekszeket, és mekkora a sütőtepsije). A kekszrudakat 2 cm széles szeletekre vágom, és a szeleteket egymástól tisztes távolságra helyezem el a sütőtepsin, mert terjeszkedni fognak (az eredeti recept 8 cm-t ír, de ha tényleg ennyi helyet hagynánk, hat sütőtepsi sem lenne elég). 

Én egyszerre csak egy tepsivel sütöttem, mert a sütőm teljesítménye nem a legjobb, így körülbelül 10 perc kellett ahhoz, hogy enyhén megbarnuljon a kekszek teteje. Ekkor ki is lehet venni.

A tepsiben hagyom hűlni addig, míg meg nem szilárdulnak annyira, hogy egy spatula segítségével át lehessen őket emelni a sütirácsra. Bevallom, én ettem belőle még melegen - az vesse rám az első követ, aki nem tette volna meg ugyanezt - de sokkal jobb íze és állaga volt úgy, hogy állt még egy éjszakát. Szóval én önmérsékletre intenék mindenkit, aki kipróbálja ezt a receptet, mert az idő tényleg jót tesz ennek a sütinek. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://citromhabcsok.blog.hu/api/trackback/id/tr7412448691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása