A morzsás sütikhez való vonzódásom valószínűleg a Németországban töltött évemre vezethető vissza. Ott a pékségekben nehéz volt olyan édességet választani, aminek a tetején ne figyelt volna a ropogós réteg. És őszintén szólva nem is nagyon akartam olyat választani. Mert a morzsa izgalmas.

Van például egy egyszerű, finom krémes pitéd, de az ötödik falatot már pusztán automatizmusból eszed belőle, mert tudod, hogy nem várhatsz tőle többet, mint amit az első kóstolásnál is éreztél. Sok esetben ez rendben is van így, mert úgy érzed, a végtelenségig és tovább is ezeket az ízeket akarod érezni a szádban. De morzsával kapsz hozzá nemcsak egy új textúrát, de egy zsákbamacska ízélményt is. Mert az egyik falatba lehet, hogy éppen több mandula/mogyoró/dió jut, így az állagában érzel eltérést a többi falathoz képest. Pár villalendítéssel arrébb pedig mondjuk a morzsában lévő citrom- vagy narancshéj dominál, így ízében mutat valami újat a sütid. Csupa kellemes meglepetés:)

Nem is beszélve arról, hogy a morzsa mennyire testre szabható. Az alaphoz, ami mondjuk lisztből, vajból, és apróra vágott magvakból és/vagy zabpehelyből áll, különböző fűszerek, citromhéj, narancshéj, apróra vágott kandírozott gyümölcsök keverhetők attól függően, hogy mihez társítjuk.

És a morzsa segítségével villámgyorsan lehet a legegyszerűbb gyümölcsből fejedelmi desszertet varázsolni. Lásd a különféle crumble-recepteket.

Ezután a rövid morzsa-óda után bemutatom, hogy e szép őszi napon én mit is hintettem meg vele. Egy muffint. Mert ebben a műfajban is lehet izgalmasat alkotni.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (nekem 18 muffin jött ki ebből az adagból):

320 g liszt

1,5 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

fél teáskanál só

20 dkg cukor

2 tojás

65 g olvasztott vaj

0,5 dl növényi olaj

125 ml író (ha amerikai receptekben buttermilkkel találkozunk, íróval van dolgunk. Szerencsére otthon is egyszerűen elkészíthető: ehhez a sütihez 112 ml tejhez adjunk fél evőkanál citromlevet és hagyjuk állni 5 percen keresztül.)

1 teáskanál vaníliakivonat

2 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér

fél teáskanál őrölt szerecsendió

1 csipet szegfűszeg

400 g megsütött sütőtök, héj nélkül, leturmixolva

A morzsához:

80 g barna cukor

62 g liszt

55 g olvasztott vaj

100 g dió

A muffinsütő mélyedéseit kibélelem papírral, és a sütőt 200 fokra előmelegítem.

Egy tálban összekeverem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.

Egy másik tálban addig keverem elektromos mixerrel a cukrot a tojásokkal, amíg a massza kicsit besűrűsödik és világosabbá válik. Ez körülbelül 1 percet vesz igénybe. Hozzácsorgatom a felolvasztott és kihűtött vajat, jól elkeverem. Ugyanígy teszek az olajjal, az íróval és a vaníliakivonattal is. A masszához adom a fűszereket is. Végül hozzákeverem a sütőtökpürét.

Ezután egy fakanállal belekeverem a száraz hozzávalókat is. Csak addig keverem, amíg nem lesz egységes a massza.

A morzsához összekeverem az apróra vágott diót, a cukrot és a lisztet, majd hozzácsorgatom a vajat. Egy villával vagy kanállal összedolgozom. Mivel én nagyon szeretem a gyömbért, így egy teáskanállal kevertem a liszthez. Legközelebb az apróra vágott kandírozott gyömbért is kipróbálom hozzá.

Ezután a muffinsütő mélyedéseit megtöltöm a masszával, majd minden egyes muffin tetejére kb. másfél evőkanálnyi morzsát szórok. 17-20 percig sütöm, majd sütirácson hagyom kihűlni.

Aki megijedne attól, hogy sütőtökös: ez is olyan, mint a répatorta, nem lehet megmondani, hogy van benne tök. A mézeskalácsos fűszerezés dominál.

Az itt található receptet szabtam át a lehetőségeim és az ízlésem szerint.