Gasztroajándékoznál, de úgy érzed, hogy már kifutottál az időből? Egy szót mondok: cantuccini. Ez az Olaszországból származó édesség nem olyan pepecselős gasztroajándék, mint egy bonbon vagy cake pop, szóval akár az utolsó pillanatokban is neki lehet állni. Ezt a verziót nyugodtan hívhatnánk csokiimádó cantuccininek is, a benne olvadozó étcsokit ugyanis tekintélyes mennyiségű holland kakaópor kíséri. És van benne egy kis meglepetés is: őrölt bors. Az egy teáskanálnyi mennyiség nem érződik ki közvetlenül, mégis ad egyfajta mély fűszerességet a keksznek. Ha valaki ezt túl bizarrnak találja, nyugodtan ki is hagyhatja.
A cantuccini tökéletes ajándék azoknak, akik a kávéjuk, kakaójuk mellé szeretnek valamit nassolgatni. Ez az alapvetően kemény keksz számomra legalábbis akkor élvezhető igazán, ha valamibe mártogathatom. Tavaly narancsos-mézeskalácsos verziót készítettem, az is nagy sikert aratott.
Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!
Hozzávalók:
90 g aszalt meggy
30 ml rum vagy meggylikőr
280 g liszt
75 g cukrozatlan kakaópor
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál frissen őrölt bors
egy csipet só
3 nagy tojás
175 g cukor
125 g mandula durvára vágva
120 g étcsokoládé durvára vágva
Előmelegítem a sütőt 175 fokra. Egy sütőtepsit kibélelek sütőpapírral.
Az aszalt meggyet egy kis tálba teszem, majd ráöntöm a rumot vagy a meggylikőrt (nálam egyik sem volt otthon, ezért almalevet használtam). Beteszem rövid időre a mikróba, hogy az alkohol kicsit felmelegedjen. Lefedve hagyom kihűlni.
A lisztet, a kakaóport, a szódabikarbónát, a sót és a borsot egy közepes méretű tálba szitálom.
Egy nagyobb keverőedényben a három tojást elkeverem a cukorral. Apránként hozzáadom a lisztes keveréket, majd az aszalt meggyet az alkohollal együtt, a mandulát, a durvára vágott étcsokit és a két kezem segítségével összeállítom a tésztát.
A tésztát két egyenlő részre osztom. Enyhén lisztezett felületen kb. 3-4 cm átmérőjű rúddá hengergetem a tésztagombócokat. A rudakat átteszem a sütőtepsire (nőni fognak, így mindenképpen hagyjunk helyet közöttük), és a tetejüket kézzel kicsit ellapítom.
Kb. 25 percig sütöm, ennyi idő kell a süteménynek a megszilárduláshoz. Miután kivettem, a sütő hőmérsékletét visszaállítom 150 fokra.
A sütiket 10-15 percig hagyom hűlni.
A rudakat átteszem egy vágódeszkára, és 1,5 cm-es szeletekre vágom. A kekszeket vágott felükkel felfelé visszateszem a sütőpapíros tepsire (egy tepsin biztos nem fog elférni ez a mennyiség, be lehet vetni egyszerre kettőt is). További 20-30 percig sütöm, ennyi idő alatt megkeményednek.
Légmentes dobozba zárva 1 hétig is eláll.
Lehet ropogtatni magában is, de számomra kávéba mártogatva az igazi.
A recept David Lebovitz "Ready for Dessert" című könyvéből származik.