Nemrég gyors látogatást tettem Isztambulban, és ahogy előre sejtettem, az édességeik nem hoztak lázba (sebaj, volt sok más étel, ami pedig igen). Nem azt mondom, hogy nagy ritkán nem eszek meg szívesen egy finom pisztáciás baklavát, de az a cukormennyiség, amivel dolgoznak, még nekem, édességedzett szervezetnek is sok. Ez a desszert mégis az ottani hangulatot idézi: a narancsvirágvíz, a méz és a pisztácia kombinációja keleties csavart ad az egyébként trópusokról érkező tápiókagyöngynek.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (4 főre):

7 dl tej

60 g apró szemű tápiókagyöngy

2 tojás sárgája enyhén felverve

egy csipet só

80 g méz

fél narancs reszelt héja

1 teáskanál narancsvirágvíz

maréknyi durvára vágott, pirított pisztácia

A tápiókagyöngyöt 2,5 dl tejjel egy közepes méretű, tapadásmentes lábasba öntöm (a tapadásmentes fontos kitétel, ugyanis tapasztalataim szerint a méz-tápiókagyöngy kombináció képes maradandó sebeket hagyni egy lábos alján). Hagyom ázni kb. 30 percen keresztül.

Ezután hozzáöntöm az enyhén felvert tojássárgáját, a mézet, a sót, és a maradék tejet. Összekeverem.

Közepes lángon forrásig melegítem a keveréket (kb. 15 perc), majd lassú tűzön további 20 percig rotyogtatom a pudingot. Időközönként megkeverem. Akkor nyilvánítom késznek, amikor a gyöngyök már megpuhultak, és a puding besűrűsödött. 

Leveszem a lábost a tűzhelyről és belekeverem a reszelt narancshéjat. Hagyom kihűlni.

Közvetlenül tálalás előtt elkeverem benne a narancsvirágvizet, elosztom poharakba és megszórom a durvára vágott pisztáciával.