Jó sokat vártam az utóbbi időben inspirációra. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem sütöttem, de vagy nem lett fotogén a végeredmény, vagy a receptben van szükség némi módosításra, így nem kerültek fel ide. Lassan az is probléma lesz, hogy ezalatt a másfél év alatt, amióta írom a blogom, egyre több kedvencet találtam magamnak, így újrasütök ezt-azt. És az újrasütés sem mozdítja elő a receptek szaporodását.

Hétvégén azonban otthon voltam a Dél-Alföldön, és ez nyáridőben mindig egyet jelent töménytelen, az udvarban kapirgáló tyúkoktól származó tojással, nagyszüleim kertjéből frissen szedett zöldségekkel, és az ismerősök gyümölcsöséből érkező meggy-, cseresznye-, barack- és szilvaszállítmányokkal. Nagyszüleim most éppen cseresznyét kaptak, a legszebbet, és legédesebbet, amivel idén találkoztam. Ezek a példányok biztosan nem jutnak el a fővárosi piacokig. Annyit hoztam magammal, amennyit megenni már nem lehetett, eltékozolni pedig valóságos bűn lett volna, így kapóra jött, hogy a legfrissebb „Ínyenc” magazinban (ami egyébként a kedvencem a magyar nyelven megjelenő lapok közül, és a német Lecker Bakery receptjei találhatók meg benne) volt egy cseresznyés csiga recept. Ha lehetne kívánni, cseresznyeszezonban minden nap ezt enném reggelire. Az sem baj, ha ragacsos leszek tőle, ha a cseresznyés lé vagy már inkább szaft a tányér mellé csöppen, vagy ha az egy órás konyhai ténykedésem eredményéből 10 perccel azután, hogy a süti kikerült a sütőből, már csak az üres pitetál látszik. Ha igazán meg akarod édesíteni a hétvégét, próbáld ki!

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 26 cm átmérőjű pitetálhoz):

250 g liszt + a nyújtáshoz

fél csomag sütőpor

60 g cukor

csipet só

50 ml tej

50 ml olaj

125 g túró

1 tojás

1 kávéskanál vaníliakivonat

A cseresznyés töltelékhez:

500 g cseresznye kimagozva, félbevágva

100 g cseresznyelekvár

A porcukros mázhoz:

60 g porcukor

2-3 evőkanál citromlé

Először is elkészítem a tésztát. Ehhez a lisztet a sütőporral, a cukorral és a sóval egy nagyobb tálba öntöm. Hozzáadom a tejet, az olajat, a tojást, a túrót és a vaníliakivonatot, és a konyhai robotgép dagasztókarjának segítségével sima tésztává gyúrom. Folpackba csomagolva fél órára beteszem a hűtőbe. 

A pitetálat kivajazom és kilisztezem. A sütőt előmelegítem 200 fokra.

A megmosott cseresznyéket kimagozom, félbevágom, majd elkeverem a cseresznyelekvárral.

A tésztát a fél óra letelte után kiveszem a hűtőből, és erősen lisztezett felületre teszem. Amennyiben túl lágy és ragacsos lenne, liszt hozzáadásával lehet még dagasztani addig, amíg nyújtható állagú nem lesz (értsd, nem ragad rá a sodrófára). A tésztát kb. 30x40 cm-es téglalappá nyújtom, majd ráhalmozom a tölteléket úgy, hogy a szélein 1-1 cm üresen maradjon. Óvatosan és szorosan feltekerem a hosszabb oldalánál fogva. Egy nagyon éles, széles pengéjű késsel 12 egyenlő szeletre vágom, és átteszem őket a pitetálba szorosan egymás mellé. Mivel a tészta lágy és vékony, a töltelék pedig nehéz, amorf, kicsit széteső csigákat fogsz kapni. Én a kés élére fektettem a csigákat, és így juttattam be a pitetálba. Sütés alatt a tészta meg fog dagadni, így jobban kihozza majd a formáját. 20-25 percre betolom a sütőbe, ha a teteje már aranybarna, kiveszem és sütirácson hagyom hűlni. Míg a süti pihen, a porcukrot összekeverem annyi citromlével, hogy lomhán lecsorogjon a kanálról, ha azt függőlegesen tartom. A langyos csigákra csepegtetem a mázat, és ezzel a mozzanattal kész is a mű.