Ez lehet a vasárnapi ebéd megkoronázása. Vagy szimplán a vasárnapi ebéd, annyi kalória van benne. Csupa Csoki, így, nagy betűkkel. Egyébként abszolút nem flancos süti, de simán el lehet adni annak, annyira gazdag, és annyira fel lehet turbózni egy kis körítéssel: jöhet mellé fagyi, tejszínhab, bogyós gyümölcs, vaníliaszósz, ki mit kíván, és persze kinél mi van otthon. Hardcore csokirajongók önmagában is ehetik, én azonban biztos nem fosztanám meg magam az egyéb bűnöktől. Ha frissen esszük, a vékony tésztakéreg alatt lágyan olvadó krémet találunk, hűtőben tartva megkeményedik a lelke, de brutalitásából semmit sem veszít.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (18 cm-es tortaformához)

170 g vaj darabokra vágva

255 g étcsokoládé (én 70 %-os étcsokit használtam) feldarabolva

4,5 db tojás (ez a furcsa szám úgy jött össze, hogy az eredeti recept egy 23 cm-es tortaformára szólt, én viszont negyedével csökkentettem minden hozzávaló mennyiségét)

150 g cukor

Az előkészületeket a sütő 175 fokra való előmelegítésével és a tortaforma kivajazásával kezdem. Ezután egy edényben vizet melegítek, hogy a keletkező gőz felett össze tudjam olvasztani a hőálló keverőtálba borított csokoládét és vajat. Addig kevergetem őket a vízgőz fölött, amíg teljesen össze nem olvadnak, ha ez megvan, félreteszem hűlni a keveréket.

Egy közepes méretű tálban kézi mixerrel összekeverem a cukrot a tojásokkal, majd lassan hozzáöntöm a csokis keveréket, és teljesen összedolgozom őket. A tésztát beleöntöm a tortaformába.

A süteményt vízgőzben kell megsütni, így amennyiben kapcsos tortaformát használunk, azt jól be kell csomagolni alufóliába, hogy vízhatlan legyen. Ezután a formát egy magasabb falú tepsibe állítom, és annyi forró vizet öntök a tepsibe, hogy a tortaformát félig ellepje. Addig sütöm, amíg a torta tetején kialakul egy vékony tésztakéreg, és a közepe éppen csak megszilárdul. Ez kb. 65-75 percet fog igénybe venni.

Kiveszem a vízfürdőből, és egy sütirácson hagyom teljesen kihűlni. A tálalásról fentebb már írtam, szabadon választható a legszimpatikusabb verzió.

A recept David Lebovitz Ready for Dessert című könyvéből származik. Nagy csokirajongó cukrász, így tőle még biztos merítek, ha megkívánom a tömény csokoládét.