Talán a püspökkenyér volt az első süti, amit életemben készítettem. A kollégáim kapták annak örömére, hogy már fél éve velem dolgozhattak. Még a cég logóját is rábiggyesztettem némi porcukor és egy sablon segítségével a csokiszínű tésztára. Hogy milyen kreatívnak éreztem magam 23 évesen!:)

A receptet anyutól kaptam. Miután meghalt, húgommal az egyik első dolgunk az volt, hogy előszedtük a receptes füzetét, és megnéztük, mi maradt ránk, mit tudunk még reprodukálni a kiüresedett konyhában. Az a helyzet, hogy nem sok mindent. Amit napról-napra az asztalra tett, annak a receptje a kezeiben volt és nem a füzetben. Én pedig itt állok, érzem a számban a karamellkrémese ízét, és már nem tehetek semmit. És ez a püspökkenyér sem lett olyan, amilyen az övé volt, és egyébként sem lesz már semmi ugyanaz.

De visszatértem, és ezzel a sütivel hozok nektek is egy kis szeletet azokból az álmos, borús hétvégékből, amikor anyu sütött valamit a konyhában, tesóm játszott, én olvastam, apu nézte a tévét, és még teljes volt a család és nagy a boldogság.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

16 dkg vaj

8 evőkanál porcukor

8 tojás

8 evőkanál liszt

1 csomag sütőpor

10 evőkanál víz

3-4 evőkanál cukrozatlan kakaópor

fél üveg meggybefőtt (350 g töltőtömegű)

50 g étcsokoládé darabokra vágva

mazsola és durvára tört dió ízlés szerint (én 1,5-1,5 marékkal tettem bele)

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A sütőformát kivajazom és kilisztezem, majd félreteszem.

A puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a nyolc tojássárgáját. Miután a tojás jól összekeveredett a vajas masszával, a vizet is beleöntöm az edénybe. Ezután jöhet hozzá a sütőporral elkevert liszt. Amint ezt sikerült összedolgoznom a többi hozzávalóval, belekeverem a lecsöpögtetett meggyet, a csokoládét, a mazsolát, a diót és a kakaóport is.

A nyolc tojásfehérjét kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a tésztába. A masszát a sütőformába öntöm és kb. 35-40 percre a sütőbe teszem. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

A sütit sütirácson hagyom hűlni, amikor már langyos, kiborítom a formából és a tetejét megszórom porcukorral. Elárulom – csak nektek, csak most –, hogy a püspökkenyér a vaníliafagyit sem veti meg.