Amikor meglátjátok ennek a sütinek a hozzávalóit, rá fogtok jönni, hogy miért kezdtem el futni. Merthogy futok, már három egész hete, hogy a blog járulékos költségei miatt (értsd töménytelen édesség megkóstolása) ne veszítsem el a formámat. A 22-es csapdája, hogy a heti három futás mellett alig van időm sütni, ezért is jelentkeztem mostanában olyan ritkán, szóval még dolgoznom kell azon, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
A banánkenyeret a kényszer szülte, vagyis a hirtelen felindulásból megvásárolt, majd sokáig fel nem használt banán. Gyorsan kinéztem egy receptet, melynek segítségével eltüntethetem őket, az események sodrása pedig egy kis maradék földimogyoróvajat és némi csokoládét is juttatott a tésztába. Az eredmény puha, szaftos és kalóriadús. Újabb három hétre megvan a motivációm a futáshoz.
Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!
Hozzávalók:
195 g liszt
1 és 1/4 teáskanál szódabikarbóna
csipet só
150 g sötétbarna nádcukor
80 g mascarpone
60 g vaj szobahőmérsékleten
2 nagy tojás
4 érett banán
60 g étcsokoládé feldarabolva
50 g földimogyoróvaj
Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy őzgerincformát kibélelek sütőpapírral.
A lisztet a szódabikarbónával és a sóval összekeverem.
A banánokat villával összenyomkodom.
A cukrot a mascarponéval és a puha vajjal habosra keverem (közepes fokozaton keverve kb. 4 perc alatt érhető el a kívánt állag), a tál szélére ragadt masszát spatulával időnként lekapargatom.
Egyesével hozzáadom a tojásokat, és jól összedolgozom. Ezután a lisztes keveréket apránként hozzáöntöm és összeállítom a tésztát.
Mindezek után jöhet a banán, az étcsokoládé és a mogyoróvaj. Gyors mozdulatokkal elegyítem a tésztával, majd átöntöm a sütőformába.
45-50 percre beteszem sülni, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha már nem ragad semmi a tűre, kiveszem és sütirácson hagyom kihűlni.
