Amikor meglátjátok ennek a sütinek a hozzávalóit, rá fogtok jönni, hogy miért kezdtem el futni. Merthogy futok, már három egész hete, hogy a blog járulékos költségei miatt (értsd töménytelen édesség megkóstolása) ne veszítsem el a formámat. A 22-es csapdája, hogy a heti három futás mellett alig van időm sütni, ezért is jelentkeztem mostanában olyan ritkán, szóval még dolgoznom kell azon, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

A banánkenyeret a kényszer szülte, vagyis a hirtelen felindulásból megvásárolt, majd sokáig fel nem használt banán. Gyorsan kinéztem egy receptet, melynek segítségével eltüntethetem őket, az események sodrása pedig egy kis maradék földimogyoróvajat és némi csokoládét is juttatott a tésztába. Az eredmény puha, szaftos és kalóriadús. Újabb három hétre megvan a motivációm a futáshoz.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

195 g liszt

1 és 1/4 teáskanál szódabikarbóna

csipet só

150 g sötétbarna nádcukor

80 g mascarpone

60 g vaj szobahőmérsékleten

2 nagy tojás

4 érett banán

60 g étcsokoládé feldarabolva

50 g földimogyoróvaj

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy őzgerincformát kibélelek sütőpapírral.

A lisztet a szódabikarbónával és a sóval összekeverem.

A banánokat villával összenyomkodom.

A cukrot a mascarponéval és a puha vajjal habosra keverem (közepes fokozaton keverve kb. 4 perc alatt érhető el a kívánt állag), a tál szélére ragadt masszát spatulával időnként lekapargatom.

Egyesével hozzáadom a tojásokat, és jól összedolgozom. Ezután a lisztes keveréket apránként hozzáöntöm és összeállítom a tésztát.

Mindezek után jöhet a banán, az étcsokoládé és a mogyoróvaj. Gyors mozdulatokkal elegyítem a tésztával, majd átöntöm a sütőformába.

45-50 percre beteszem sülni, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha már nem ragad semmi a tűre, kiveszem és sütirácson hagyom kihűlni.