Engem nem igazán lehet azzal vádolni, hogy úgy falom a csokoládét, mint Gombóc Artúr, de ez a brownie közelebb vitt az ő és csokifüggő embertársaim megértéséhez. Ahogy kivettem a sütőből, valahogy mindig találtam apró elintéznivalókat a konyhában, csak hogy elmehessek mellette és nagyot szippanthassak a belőle áradó epres-csokis illatfelhőből. Bátran ki merem jelenteni, hogy ezért a sütiért még 34 fokban is érdemes bekapcsolni a sütőt. A hűsítő hatás érdekében egy kis vaníliafagyit is lehet csempészni mellé.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

Hozzávalók (20x20 cm-es sütőformához)

20 dkg vaj

10 dkg étcsokoládé 

20 dkg cukor

5 dkg holland típusú kakópor

csipet só

175 g tejföl

2 nagy tojás

1 tk vaníliakivonat

8 dkg liszt

30-40 dkg eper, attól függően, ki milyen gyümölcsösen szereti a sütiket

kevés porcukor a díszítéshez

Előmelegítem a sütőt 165 fokra.

Az epret megmosom, méretüktől függően kettőbe vagy négybe vágom.

A feldarabolt csokoládét és a vajat hőálló tálba teszem és vízgőz felett összeolvasztom. Félreteszem hűlni.

Összekeverem a cukrot a kakaóval és a csipet sóval.

Felverem a tojásokat, majd simára keverem a tejföllel és a vaníliakivonattal. 

A vajas csokoládéhoz hozzáadom a cukros kakaót, majd a tejfölös keveréket. 

Rászitálom a lisztet és egy habverővel sima tésztává keverem. 

Sütőpapírral kibélelek egy 20x20 cm-es tepsit és a sűrű masszát belekanalazom. Kanál hátával vagy spatulával egyenletesen eloszlatom. Rászórom és kicsit belenyomkodom az eperdarabokat.

45-50 percig sütöm, az utolsó 15 percben alufóliával lefedve. A brownie-nak nem kell teljesen átsülnie, az a jó, ha krémes, ragacsos az állaga. Akkor nyilvánítható késznek, ha a teteje már kérges, de az aljáról még ráragad a csokikrém a hústűnkre/spagettinkre/hurkapálcánkra, mellyel a tűpróbát végezzük.

Amint elkészült, sütirácsra téve hagyom kihűlni. Porcukorral meghintve tálalom.

A recept innen származik.

A clafoutis olyan a konyhában, mint a kis fekete a divatban: kötelező elem, mivel bármilyen alkalomra elő lehet venni és kiegészítőkkel sokat lehet dobni rajta. A klasszikus verzió cseresznyével készül, de kerülhet bele meggy, sárgabarack, szilva, áfonya, meg lehet szórni mandulával, pisztáciával.

Én az első adag cseresznyét, amihez idén hozzájutottam, erre használtam fel, mert imádom, ahogy a még roppanós cseresznye megbújik az enyhén pudingszerű, lágy tésztában. Ráadásul végre egy olyan desszert, amelynél kimondottan ajánlott, hogy még langyosan fogyasszuk el, így nem kell kínzó perceket, órákat várakozással tölteni, míg végre meg lehet vágni a süteményt. Ha ennyi érv nem volt elég mellette, íme a mindent eldöntő: mindenféle konyhai előképzettség nélkül elkészíthető.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (25 cm átmérőjű piteformához):

500-600 g cseresznye kimagozva (attól függően ki mennyire gyümölcsösen szereti)

125 g liszt

50 g cukor

3 tojás

1 kávéskanál vaníliakivonat

3 dl tej

vaj a forma kikenéséhez

porcukor a sütemény megszórásához

Előmelegítem a sütőt 180 fokra.

Kivajazom a piteformát, és az aljában eloszlatom a kimagozott cseresznyét. A franciák egyébként magozatlan cseresznyéből is készítik ezt a desszertet, de én sokkal jobban féltem a fogaimat annál, hogy ilyesmivel próbálkozzak, szóval bevallom, az én verzióm nem teljes mértékben autentikus.

A lisztet és a cukrot összekeverem egy tálban, a közepén kis mélyedést alakítok ki.

Felverem a tojásokat, majd hozzákeverem a tejet és a vaníliakivonatot.

A tojásos tejet apránként a liszthez öntöm, és simára keverem. A masszát eloszlatom a cseresznyén.

35-40 percre a sütőbe tolom, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

Langyosan, porcukorral megszórva tálalom. Ugye milyen egyszerű?

A recept Joanne Harris, Fran Warde: A francia konyha című könyvéből származik.

Ki szeretné a hétvégét a konyhában tölteni? Most kivételesen én sem, ezért kerestem valami nagyon egyszerű és gyors receptet, hogy több idő maradjon az olyan hobbijaimra, amelyek nem a sütés-főzéshez kötődnek. Mert vannak ám olyanok is, például meglátogatom a Gourmet Fesztivált:)

A leveles tészta minden "ételt kell raknom az asztalra, de azonnal" esetben jó barát. Ennek a lepénynek az előkészítése kb. 20 perc, főleg ha előre kinyújtott tésztát veszel, a maradék 35 percet pedig megoldja a sütő. Én egy késői vacsorára dobtam össze sebtiben, és határozottan állítottam, hogy ebből nem lesz blogposzt, éhes vagyok, enni akarok, nem bohóckodok fotózással. A fotózással mondjuk tényleg nem bohóckodtam, úgyhogy amikor legközelebb készítem, itt képcsere lesz. De pont amiatt, mert amint megettük, rögtön azon gondolkoztam, mikor süthetném ugyanezt legközelebb, rájöttem, hogy csak írnom kell róla nektek. 

Hétvégén egy levessel ebédnek, hétköznap egy pohár borral vacsorának tökéletes választás.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók: (25 cm-es piteformához)

30 dkg leveles tészta

25 dkg spenót

25 dkg túró

1 db tojás

2 dl tejszín

10 dkg húsos szalonna vagy füstölt sonka

2 gerezd fokhagyma

só, frissen őrölt bors, olaj

Előmelegítem a sütőt 200 fokra.

A szalonnát vékony csíkokra vágom és kevés olajon pirosra sütöm. A serpenyőből kirakom egy tányérra. A megmaradt zsiradékon megfonnyasztom a spenótot a vékony szeletekre vágott fokhagymával együtt. Leveszem a tűzről és hozzákeverem a túrót, a tejszínt, majd végül a tojást is. A sült szalonnát is a spenóthoz adom. Ízlés szerint sózom, borsozom.

A leveles tésztát 3-4 mm vastagságúra nyújtom, vagy ami még ennél is jobb, előre nyújtott leveles tésztát veszek. A piteformát vékonyan kivajazom és eligazgatom benne a tésztát. Egyenletesen eloszlatom benne a túrós tölteléket és kb. 35 percre a sütőbe tolom. Akkor jó a lepény, ha a tészta aranybarnára sült, a töltelék pedig nem rezeg, mikor megrázom a formát.

A recept innen jött.

Mondtam már mennyire szeretem a morzsás sütiket? Igen: itt, itt és itt. Eddig még mindegyik nagy sikert aratott, de ez az epres különösen nagy kedvenc. Tavaly egy barátnőm esküvőjén debütált a nagyközönség előtt, és a nagyközönség villámgyorsan el is tüntette. Mielőtt eltűnt a színről, sikerének titkát még megosztotta velem: puha, vajas tészta, szaftos eper és ropogós, édes marcipánmorzsa. Kinek van hiányérzete egy ilyen felsorolás után? Naugye, ez így tökéletes.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (20x20 cm-es sütőformához vagy 22-24 cm átmérőjű tortaformához)

15 dkg puha vaj

10 dkg cukor

1 teáskanál vaníliakivonat

2 tojás

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

30-40 dkg tisztított eper, félbe-negyedekbe vágva

A morzsához:

3 dkg vaj

3 dkg liszt

2 dkg porcukor

csipet só

10 dkg marcipán

A morzsával indítok, mert azt pihentetni kell kicsit a hűtőben. A vajat megolvasztom, majd belekeverem a lisztet, a porcukrot és a sót. Ezután az apróra vágott marcipánt is a tálba öntöm, és egy villa segítségével összedolgozom a többi hozzávalóval. Lefedem és hűtőbe teszem fél órára.

A sütőt előmelegítem 180 fokra.

A tésztához a vajat a cukorral és a vaníliakivonattal habosra keverem. Hozzáöntöm a felvert tojásokat és egységes masszává dolgozom. Ezután az előzőleg átszitált lisztet és sütőport is apránként hozzáforgatom. Sűrű tésztát fogunk kapni.

Sütőpapírral kibélelem a formát, és egy kanál segítségével egyenletesen eloszlatom benne a tésztát. Az epreket szépen elrendezem a tetején, majd megszórom mindezt a marcipános morzsával.

A sütőbe tolom 50-55 percre, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

A recept innen származik, örök hála és köszönet érte.

Slágerterméket hoztam, epret rebarbarával. Már hosszú évek óta fellelhető ez a kombináció a gasztroblogok bugyraiban, ennek ellenére sokakat ismerek, akik még nem találkoztak ezzel a fantasztikus párossal. A rebarbara ha nem is pite formájában, de kompótként már a gyerekkoromban is jelen volt, nagymamám készítette május végén, és én már nézni is imádtam a cukros lében úszó rózsaszín - akkoriban még azt hittem gyümölcs-, de ma már tudom, hogy zöldségdarabokat. 

Kacérkodtam az epres-rebarbarás "tiramisu" ötletével, de végül klasszikus pitében végezték a "gyümölcsök". A rebarbara fanyarsága nagyon jól tompítja az eper édességét, így azoknak, akik nem szeretik az émelyítő cukorcsodákat – melyekért egyébként én sem rajongok annyira – tökéletes választás. A süti kellemesen szaftos és üdítő, és azok a rácsok! Azokkal lehet igazán nagyot villantani. Eddig bele sem mertem vágni az efféle dekorációba, de most Martha Stewart megfogta a kezem és végigvezetett a folyamaton. Bár ő nem tette közkinccsé a tudását a neten (én a könyvéből lestem ki a fortélyt), azért hoztam nektek egy részletes ábrát a díszítési folyamatról, hogy ti is fogadhassátok az elismerő szavakat, visszafogottnak nem nevezhető bókokat. Elnézést mindenkitől, de a párom azt üzeni: "Hajrács!":)

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 25 cm-es piteformához)

A tésztához:

30 dkg liszt

17 dkg hideg vaj

4-5 evőkanál jeges víz

1 evőkanál cukor

1 csipet só

A töltelékhez:

30 dkg tisztított rebarbara

45 dkg eper

15 dkg porcukor

6 dkg liszt

Először elkészítem a tésztát. A lisztet, a kockákra vágott hideg vajat, a cukrot és a sót aprítóban összedolgozom. Amikor eléri a morzsás állagot, hozzáteszek 4 evőkanál hideg vizet és addig járatom a gépet, amíg össze nem áll a tészta. Ha túl száraz, morzsálódó, még egy evőkanál vizet adok hozzá.

Kiveszem a tésztát a keverőtálból és néhány gyors mozdulattal cipóvá formázom. Folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe teszem.

A tészta aprító nélkül is elkészíthető. A vajat gyors mozdulatokkal össze kell morzsolni a cukros, sós liszttel és miután ez megtörtént, a víz segít majd igazi tésztává formálni.

A töltelékhez megtisztítom a rebarbarát: miután megmosom, levágom mindkét végét, majd vékonyan meghámozom, 1-1,5 cm-es darabokra vágom. Az epreket szintén megmosom, félbe, negyedekbe vágom méretüktől függően. Egy nagyobb edénybe rakom a gyümölcsöket (bár a rebarbara igazából zöldség). A porcukrot és a lisztet az edénybe öntöm és óvatosan összeforgatom az eperrel és a rebarbarával.

A sütőt előmelegítem 200 fokra.

A tészta kétharmadát kb. 28-30 cm átmérőjű körré nyújtom, a lényeg, hogy akkora legyen, hogy túllógjon a forma karimáján. Beleigazgatom a pitetálba, a szélét egyelőre nem vágom le. A maradék tésztából készül a rács. Ezt a cipót is vékonyra, egy kb. 10x25 cm-es téglalapra nyújtom. Ebből 10 db 1 cm széles szalagot vágtam ki egy derelyevágó segítségével. Jöhet a legizgalmasabb rész, a rácsozás. Íme egy részletes szemléltetés. A rácsozás egyébként kihagyható, a pite élvezeti értékén semmit nem ront a hiánya. Eddig a napig én sem vettem soha a fáradságot, hogy nekiálljak. De higgyétek el, egyáltalán nem olyan vészes művelet, mint amilyennek első látásra tűnik, de mivel mindenki azt gondolja, hogy bonyolult, nagyot lehet villantani vele a vendégek előtt. Szóval hajrá, rácsozzatok!:)

Mielőtt a forró sütőbe tenném a pitét, a tésztát még megkenem tojássárgájával, hogy szép színt kapjon a sütemény. Jelen esetben én tejjel kentem le, és elég fakó is lett, legközelebb a tojást választom.

A pitét kb. 40-45 percre a sütőbe tolom. Addig kell sütni, míg a tészta szép aranybarna színt nem kap, és a gyümölcsök szirupossá nem válnak. Nem kell megijedni, ha kicsit leveses marad a töltelék, egyrészt a hűlés során az még sűrűsödni fog, másrészt a szaftosság amúgy sem árt neki. Langyosan, vaníliafagyival isteni, de anélkül is gyorsan el fog fogyni.

A receptet itt találtam.

Talán a püspökkenyér volt az első süti, amit életemben készítettem. A kollégáim kapták annak örömére, hogy már fél éve velem dolgozhattak. Még a cég logóját is rábiggyesztettem némi porcukor és egy sablon segítségével a csokiszínű tésztára. Hogy milyen kreatívnak éreztem magam 23 évesen!:)

A receptet anyutól kaptam. Miután meghalt, húgommal az egyik első dolgunk az volt, hogy előszedtük a receptes füzetét, és megnéztük, mi maradt ránk, mit tudunk még reprodukálni a kiüresedett konyhában. Az a helyzet, hogy nem sok mindent. Amit napról-napra az asztalra tett, annak a receptje a kezeiben volt és nem a füzetben. Én pedig itt állok, érzem a számban a karamellkrémese ízét, és már nem tehetek semmit. És ez a püspökkenyér sem lett olyan, amilyen az övé volt, és egyébként sem lesz már semmi ugyanaz.

De visszatértem, és ezzel a sütivel hozok nektek is egy kis szeletet azokból az álmos, borús hétvégékből, amikor anyu sütött valamit a konyhában, tesóm játszott, én olvastam, apu nézte a tévét, és még teljes volt a család és nagy a boldogság.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

16 dkg vaj

8 evőkanál porcukor

8 tojás

8 evőkanál liszt

1 csomag sütőpor

10 evőkanál víz

3-4 evőkanál cukrozatlan kakaópor

fél üveg meggybefőtt (350 g töltőtömegű)

50 g étcsokoládé darabokra vágva

mazsola és durvára tört dió ízlés szerint (én 1,5-1,5 marékkal tettem bele)

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. A sütőformát kivajazom és kilisztezem, majd félreteszem.

A puha vajat habosra keverem a porcukorral, majd hozzáadom a nyolc tojássárgáját. Miután a tojás jól összekeveredett a vajas masszával, a vizet is beleöntöm az edénybe. Ezután jöhet hozzá a sütőporral elkevert liszt. Amint ezt sikerült összedolgoznom a többi hozzávalóval, belekeverem a lecsöpögtetett meggyet, a csokoládét, a mazsolát, a diót és a kakaóport is.

A nyolc tojásfehérjét kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a tésztába. A masszát a sütőformába öntöm és kb. 35-40 percre a sütőbe teszem. Tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

A sütit sütirácson hagyom hűlni, amikor már langyos, kiborítom a formából és a tetejét megszórom porcukorral. Elárulom – csak nektek, csak most –, hogy a püspökkenyér a vaníliafagyit sem veti meg.

Tél vége felé hajlamos vagyok elfeledkezni az almáról. Ősszel még lelkesen eszem, élvezem, ahogy harsog a fogam alatt, sütök is belőle ezt-azt, novemberi-decemberi estéken néha kompóttá alakul, de aztán vége. Pedig az alma tényleg mindig szem előtt van, nincs olyan rosszul ellátott zöldséges, boltos, aki ne tartana belőle egy-egy ládával. 

Az egyszerűség jegyében valami leveles tésztás megoldást kerestem hozzá, az i-re a pontot pedig a már-már közhelyes, de számomra megunhatatlan sós karamella tette fel. Tökéletes választás hétvégére, mert egyszerű, mint a faék, de mégis jól mutat a vasárnapi ebéd után az asztalon. Sok mosatlant sem hagy maga után, így lesz idő kimenni a szabadba egy sétára, lemozogni a kalóriákat.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is! 

Hozzávalók:

270 g leveles tészta

2 nagy alma (kb. fél kilónyi)

1,5 evőkanál kristálycukor

20 g hideg, kockákra vágott vaj

A karamellmázhoz:

50 g kristálycukor

28 g vaj

2 evőkanál tejszín

fél kávéskanál só

Előmelegítem a sütőt 200 fokra.

Sütőpapírral kibélelek egy sütőtepsit és ráteszem a kinyújtott leveles tésztát. Én előre nyújtott tésztát (40x24  cm-es) választottam, így megspóroltam pár perc munkát, és a nyújtófa, nyújtódeszka tisztítását. Természetesen a recepthez tökéletesen megfelel a leveles tészta fagyasztott verziója, csak ki kell engedni, és a kívánt méretre nyújtani.

Az almákat meghámozom, kettévágom, magházukat eltávolítom. Egy zöldséggyalu segítségével – vagy ha az nincs, akkor késsel – nagyon vékony, 1,5-2 mm-es szeletekre vágom. 

A tészta szélein 0,5 cm-es sávot üresen hagyva felpakolom rá az almát úgy, hogy enyhe fedésben legyenek az egymás mellett lévő szeletek. Először kirakom a külső téglalapot, majd a tészta közepe felé haladva sorban a többit is úgy, hogy minden sor fedje kicsit az előzőt.

Megszórom a tésztát a kristálycukorral és elhelyezem rajta a vajdarabkákat. Sütőbe tolom 30 percre, vagy addig míg a széle meg nem barnul és az almák nem kapnak némi színt. Ha az almaszeletek kicsit vastagabbra sikerültek, lehet, hogy fél óránál több időre lesz szükség. Az almáknak puhának, de érintésre száraznak kell lenniük. Ha a sütés során a tészta púposodni kezd, a levegőbuborékokat egy hústűvel kiszúrom.

A karamellát kb. 20 perccel a sütés vége előtt kezdem készíteni. Ehhez egy kis edényben közepes tűzön felolvasztom a cukrot (kb. 5 perc alatt van meg) és addig főzöm, míg szép bronzbarna színt nem kap (további 1-2 perc). Leveszem a keveréket a tűzről. Hozzáadom a szobahőmérsékletű vajat és a sót. Addig keverem, míg a vaj el nem olvad és teljesen el nem tűnik benne. Ehhez nekem vissza kellett raknom kicsit a tűzre. Hozzáadom a szintén szobahőmérsékletű tejszínt és újra mehet a főzőlapra. Folyamatosan kevergetve addig főzöm, míg bronzbarna sziruppá nem változik (ez is megvan 1-2 perc alatt). Félreteszem a felhasználásáig. Ha besűrűsödne, gyors melegítéssel visszaállítható a kívánt állag.

Mikor a sütemény elkészült, kiveszem a sütőből és rárakom egy sütirácsra. A sütőt nem kapcsolom ki, mert még szükség lesz rá. Egy szilikonecset segítségével bekenem a lepényt a karamellamázzal. Óvatosan kell dolgozni, hogy a fáradságos munkával kirakott almaszeletek a helyükön maradjanak. Még 5-10 percre visszatolom a sütőbe. Akkor veszem ki, amikor karamellbuborékok jelennek meg a tetején. Sütirácson hagyom kihűlni, és ha igazán jót akarok magamnak, vaníliafagyival tálalom.

A recept a smitten kitchen blogról származik.

Ilyen tömény citromélményt még soha semmilyen sütitől sem kaptam. Külseje megtévesztő, mert nem várnál tőle semmi különöset. Az első falatnál azonban robban a citrombomba, melyet a krémes, napsárga "puding" rejt magában, a tompításról pedig a vékony, vajban gazdag kekszalap gondoskodik. Ebben a se nem tél, se nem tavasz időben már az is feltölt, ha ránézek.

Akik követik a Facebook-oldalam is, tudják, múlt héten volt egy sikertelen próbálkozásom ezzel a sütivel. Hiába írta minden egyes recept, hogy ezt nem lehet elrontani, nekem csak sikerült. Ez is művészet. Csak a kinézete lett vállalhatatlan, az íze viszont utánozhatatlan, így nem hagyhattam, hogy kimaradjatok a jóból. Változtattam kicsit az arányokon és az elkészítés módján, hogy vendégek előtt se kelljen szégyenkezni vele.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 20x29 cm-es tepsihez):

A tésztához:

15 dkg olvasztott vaj

18 dkg liszt 

3 evőkanál cukor

fél citrom reszelt héja

egy csipet só

A krémhez:

5 tojás

30 dkg cukor

5 evőkanál liszt

2,5 citrom reszelt héja

2 dl citromlé

porcukor a tálaláshoz

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. 

A tésztához egy tálban összekeverem a lisztet, a cukrot, a citrom héját és a sót, majd hozzáöntöm a vajat, és eldolgozom a száraz hozzávalókkal. A masszát egy vajjal kikent tepsi aljában és kb. 1 cm magasan az oldalán kézzel egyenletesen elosztom és lenyomkodom. 20 percre a sütőbe teszem, akkor nyilvánítom késznek, ha szép aranybarnára sült. Sütőrácsra téve hagyom legalább negyed órát hűlni. A sütő hőmérsékletét beállítom 160 fokra.

Miután a tésztát kivettem a sütőből, összeállítom a krémet. A lisztet, a cukrot és a citromhéjat alaposan összekeverem, majd hozzáöntöm a citromlevet. Ezután hozzáadom a tojásokat, melyeket előzőleg egy tálban enyhén felvertem. Simára keverem a masszát.

Itt jelezném, hogy én szeretem, ha egy citromos süti savanyú. És ez tényleg az, ezt a kevésbé heves citromrajongók meg is jegyezték. Szóval még 5 dkg cukrot elbír a krém, nyugodtan bele lehet tenni.

A langyos tészta tetejére öntöm a citromos keveréket és további kb. 25 percre betolom a tepsit a sütőbe. A teteje ekkor még kicsit rezgős lesz, de idővel szilárdulni fog. 

Sajnos meg kell várni, míg kihűl, mert addig nem igazán lehet szeletelni. Tálalás előtt még egy kis porcukor mehet rá.

Ez a recept volt a kiindulási alap.

Még mindig nem tudod, mivel teheted elviselhetőbbé a hétfő reggelt? Nekem van egy receptem.

Nem áltatok senkit azzal, hogy gyors menet lesz, a kelt tészta egyszerűen nem lehet az. De mondok három okot, amiért mégis megéri nekikezdeni. Először is, régi ízeket idéz: a nagymama kakaós csigája, foszlós kalácsa, lekváros buktája... Egy harapás a puha kelt tésztából, és indul az időutazás. Másodszor: a dagasztáskor olyan jól bele lehet gyúrni a dühünket, bánatunkat a tésztába, hogy az felér egy stresszkezeléssel. Harmadszor: a családod, barátaid, kollégáid vagy akinek épp sütöd a házi csigát, istennek/istennőnek fog tekinteni. Tapasztalat. Méghozzá nagyon kellemes.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

A tésztához:

400 g liszt

2,5 teáskanál porélesztő

3 evőkanál cukor

1 teáskanál só

120 ml víz

60 ml tej

40 g vaj

1 nagy tojás

A töltelékhez:

45 g puha vaj

1,5 evőkanál őrölt fahéj

50 g cukor

A mázhoz:

100 g porcukor

1,5 evőkanál tej vagy tejszín

1 teáskanál vaníliakivonat

Először is elkészítem a tésztát. Félrerakok 70 g lisztet, a maradékot egy nagy tálba öntöm, és alaposan elkeverem a cukorral, a sóval és az élesztővel. Ezután a vajat, a tejet és a vizet összemelegítem. Ne forraljuk, épp hogy csak meleg legyen. Hozzáöntöm a liszthez, majd beleütöm a tojást is. Összekeverem a hozzávalókat, majd elkezdem adagolni hozzá a maradék lisztet, addig, amíg a massza puha tésztává áll össze és el nem válik az edény falától.

Jöhet a dagasztás: ezt én kézzel csináltam. Ragacsos egy művelet. Ha túlságosan ragad, kevés lisztet még szórhatunk hozzá, vagy a kezünket belisztezhetjük a dagasztáskor. Addig kell gyúrni, míg rugalmas, fényes tésztát nem kapunk. Ha ujjunkkal benyomjuk a tésztát, és visszaugrik az eredeti helyzetébe, akkor jó lesz. Ebben a videóban három dagasztási technikát is bemutatnak, én a másodikhoz hasonlót csináltam.

Miután végeztem a dagasztással, egy vékonyan kivajazott edénybe teszem a tésztagombócot, és meleg helyen 15 percig kelni hagyom.

Ezután lisztezett felületen 35x20 cm-es téglalappá nyújtom, megkenem a puha vajjal, és megszórom a fahéj és a cukor keverékével. Szorosan feltekerem, és éles késsel 1,5 cm-es szeletekre vágom. A csigákat egy vajjal vékonyan kikent 23 cm-es piteformában egymás mellé helyezem. Fóliával lazán letakarva meleg helyen 60-90 percig kelesztem.

20 perccel azelőtt, hogy betenném a csigákat a sütőbe, előmelegítem a sütőt 190 fokra. A csigáknak 25 percet kell bent tölteniük, 15 perc után alufóliával letakartam őket, hogy ne barnuljon meg túlságosan a tetejük.

Sütirácson hagyom kihűlni, majd tálalás előtt rácsorgatom a mázat. Kihagyhatatlan reggeli.

A recept innen származik, csak a liszt mennyiségén módosítottam kicsit.

Ebben a posztban nem a recepteké a főszerep, hanem az ötleteké, technikáké. Nem csak Valentin-napra. Vigyázat, szívdömping következik.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Csokis, omlós keksz cukorgyönggyel

Kinek?

Az egyszerűséget kedvelőknek. Vagy azoknak, akik gyerekkel együtt készítik a Valentin-napi édességet. A kicsik biztos élvezik, hogy csokiba, majd színes gyöngyökbe hempergethetnek egy kekszet.

Milyen extrára van hozzá szükség?

Cukorgyöngy. Az lehet, hogy nincs minden kamrában. És nem csak a szívformájú kekszeket lehet feldobni vele, később is használható lesz.

Több fotó és recept itt.

Csokoládémousse

Kinek?

Akiknek nincs sütőjük, mégis szeretnének valamilyen édességgel meglepetést okozni.

Ez a desszert ráadásul könnyen testreszabható: adjunk a csokihoz olyan fűszert, amit a megajándékozottunk szeret. Ez lehet narancshéj, narancslikőr, csili, gyömbér, málna, kávé stb.

Milyen extrára van hozzá szükség?

Szív alakú desszertforma.

Fotó innen.

Pisztáciás torta málnás mascarponekrémmel

Kinek?

Akik szeretik a habos-babos édességeket.

A pisztácia nálunk, érthető okokból nem egy sűrűn használt alapanyag, így egy egyszerű kevert tésztát is ünnepivé lehet varázsolni vele. Málnás helyett narancsos krémmel is biztos működik.

Milyen extrára van hozzá szükség?

Talán a pisztácia a legextrább hozzávalója. Szív alakú sütőforma sem kell feltétlenül, sablonnal formára lehet vágni a piskótát.  

Fotó és recept tőlem, itt.

Pite szívecskékkel fedve

Kinek?

Hardcore romantikusoknak.

A legszebb nyilván valamilyen piros töltelékkel, de mivel a bogyós gyümölcsök szezonja még messze van, egy almás vagy körtés pitét is fel lehet dobni ezzel a díszítéssel.

Milyen extrára van hozzá szükség?

Szív alakú kiszúróforma. De ha valaki megcsinálta a szív alakú vajas kekszet, már úgyis beszerzett egyet:)

Fotó innen.

Meglepetéssüti szívvel a belsejében

Kinek?

Aki már annyi meglepetéssütit sütött a párjának, hogy az már nem is meglepetés.

Milyen extrára van hozzá szükség?

Türelem.

A salted lemons blogon található egy videó arról, hogyan készül. Nem tűnik olyan nagy ördöngösségnek: a rászánt idő/meglepetés nagysága arányszám alapján a "megéri" kategóriába soroltam.