Azt mégsem írhattam bele a címbe, hogy répás-kókuszos sütit sütöttem, mert akkor sokan még a kattintásig sem jutnak el. Pedig a zöldségek már többször is bizonyították, hogy helyük van az édességekben is, elég, ha a céklás-csokoládés brownie-kra, cukkinis gyümölcskenyerekre gondolunk, és én is sütöttem már répával, ami nagy sikert aratott a kóstolók körében.

Bevallom ez a kombináció magamtól nem jutott volna eszembe, egy német magazinban találtam rá a receptre. A répát ebben az esetben sem lehet felismerni, egyértelműen a kókusz dominál. Az egész süti puha, édes és ragacsos. Téli napokra találták ki.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 24 cm-es tortaformához)

250 g répa

3 közepes nagyságú tojás

só

100 g cukor

175 g liszt

100 g kókuszreszelék

2 teáskanál sütőpor

400 g cukrozott sűrített tej

30 g kókuszchips

A sütőt előmelegítem 175 fokra, utána a tortaformát kibélelem sütőpapírral. 

A répát megmosom, megpucolom, majd finomra reszelem. 

A tojásokat szétválasztom. A fehérjét egy csipet sóval elkezdem felverni, majd hozzáadom a kristálycukrot és azzal együtt kemény habbá verem.

A tojássárgáját enyhén felverem, hozzákeverem a lisztet, a sütőport és 75 g kókuszreszeléket. A kinyomkodott sárgarépa-reszeléket is hozzáadom. Ekkor még elég száraz lesz a keverék, nem fog összeállni. A tojásfehérjehab lesz a kötőanyag; ezt három adagban forgatom a répás részhez.

A tésztát egyenletesen eloszlatom a sütőpapírral kibélelt tortaformában, a tetejét megszórom 25 g kókuszreszelékkel. Kb. 20 percig sütöm. Ekkor rövid időre kiveszem, eloszlatom rajta a cukrozott sűrített tejet, és rászórom a kókuszchipset. További 15-20 percre visszatolom a sütőbe. Mikor elkészült, sütirácson hagyom kihűlni.

A sűrített tej a tetején elkezd majd púposodni, karamellizálódni, ettől nem kell megijedni. A keletkező buborékokat egy hústűvel kiszurkálhatjuk. Az sem probléma, ha a sűrített tej még kicsit folyékony a tetején, hűlés során úgyis megszilárdul.

Ez a poszt határozottan nem dietetikusok ajánlásával jött létre. Nem is feltétlenül azért, mert annyira nehéz és zsíros menüt állítottam össze, hanem azért mert hajnali egykor csak nem kellene nassolni. Vagy mégis. Egyszer egy évben.

Úgy döntöttem, életem első élőben – és úgy egyáltalán bármilyen formában – végigkövetett Super Bowlját csak nem rontom el bolti rágcsákkal, főleg hogy már hetek óta minden létező amerikai gasztromagazin, amiket a Facebook-on követek, meccsnézős snackekkel árasztja el az üzenőfalam.

Az egyensúly jegyében született egy édes és egy sós rágcsa: csípős, fűszeres magok és brownie narancsos-gyömbéres krémsajttal egybesütve. Ha vasárnap nem sikerül ébren maradni a meccsig, a hétfői ismétlésre is meg lehet csinálni.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Bemelegítés:

Meleg magokat majszolni mennyei (utólag is elnézést ezért:)). Pláne ha jó a fűszerezésük. Az úgy nevezett Union Square Cafe's Bar Nuts, mely meglepő módon a New York-i Union Square Cafe étlapján jelent meg először, villámgyorsan összedobható, és tényleg semmilyen konyhai előképzettséget nem igényel. Csak a sütőt kell tudni bekapcsolni hozzá.

Hozzávalók (3-4 személyre)

25 dkg magkeverék (dió, hámozott földimogyoró, kesudió, mogyoró, mandula, pekándió, brazil dió)

1 evőkanál apróra vágott friss rozmaring

fél kávéskanál cayenne bors

1 teáskanál sötétbarna nádcukor

1 teáskanál tengeri só

fél evőkanál (kb. 7-8 g) vaj felolvasztva

Előmelegítem a sütőt 180 fokra.

A magokat egy sütőpapírral borított tepsire szórom, kb. 10 perc alatt aranybarnára pirítom.

Egy nagyobb tálban összekeverem a rozmaringot, a cayenne borsot, a cukrot, a sót és az olvasztott vajat. Beleöntöm a megpirult magokat a keverékbe, összeforgatom és tálalom. Ugye milyen egyszerű?

Touchdown:

Mi lehet amerikaibb egy brownie-ba oltott sajttortánál? Ugye nektek sem jut eszetekbe semmi? Álljon hát itt teljes valójában a csokifüggők álma egy kis narancsos-gyömbéres krémsajttal ellazítva.

Hozzávalók:

100 g vaj kockákra vágva

100 g étcsokoládé apróra törve

125 g nádcukor

3 tojás, enyhén felverve

75 g liszt

1 evőkanál cukrozatlan kakaópor

100 g étcsokoládé apró darabokra vágva

1 csipet só

A krémsajtos részhez:

200 g krémsajt (például Philadelphia vagy az Aldi saját márkás natúr krémsajtja)

75 g nádcukor

1 narancs reszelt héja

2 evőkanál narancslé

1,5 teáskanál őrölt gyömbér

2 tojás sárgája

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Egy 20x20 cm-es tepsit kibélelek sütőpapírral.

A vajat és a 100 g étcsokoládét vízgőz fölött, folyamatos kevergetés mellett összeolvasztom. Miután levettem a tűzről, hozzáadom a cukrot, és egy kézi habverő (nem elektromos) segítségével elkeverem. Várok pár percet, hogy kicsit langyosabb legyen a massza, és ekkor hozzáadom a 3 tojást is.

Beleszitálom a lisztet és a kakaóport, a keverékhez öntöm a maradék 100 g csokoládét és összedolgozom a tésztát. Beleöntöm a tepsibe.

A szobahőmérsékletű krémsajtot a cukorral, a narancs héjával és levével valamint az őrölt gyömbérrel simára keverem. Egyesével hozzáadom a tojás sárgáját is.

A krémsajtos keverékkel bepöttyözöm a brownie tetejét, és egy kés hegyével örvényszerűen összekeverem a két masszát.

25-30 percre a sütőbe rakom. Addig sütöm, míg a sütemény oldala már megszilárdult, de a belseje még enyhén rezeg, ha megrázom.

A brownie receptje Rachel Allentől származik.

Ennek a sajtos rúdnak az egyszerűségben (és a puhaságban) rejlik a sikere. Nem kell hozzá más, csak egy nagy tál, pár sodrófával végzett nyújtómozdulat és egy forró sütő. Kitűnő (kipróbált) sörkorcsolya. Még az is megtörténhet, hogy hamarabb tűnik el a tepsiből, minthogy elfogyna egy korsó sör. És nem, nem azért, mert kicsi az adag.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

25 dkg kockákra vágott, puha vaj

12,5 dkg juhtúró

12,5 dkg tehéntúró

25 dkg liszt

1 teáskanál só

1 tojás

5-10 dkg reszelt sajt (például gouda, cheddar, ementáli)

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. 

Előveszek egy tálat, és beleteszem a vajat, a kétfajta túrót (ha nincs juhtúró, működik nélküle is), a lisztet és a sót. Összegyúrom. Ha ragad a tészta, további 1-2 evőkanál lisztet lehet tenni hozzá. A masszát berakom 10 percre a hűtőbe.

Sütőpapírral kibélelek egy tepsit, lereszelem a sajtot, és felverem a tojást, amit a stanglik lekenéséhez használok.

Kiveszem a tésztát a hűtőből. Lisztezett felületen kb. 1 cm-es vastagságúra nyújtom, lekenem tojással és megszórom sajttal. 1-1,5 cm széles, 8-10 cm hosszú csíkokra vágom, majd 20-25 percre a sütőbe teszem. Akkor jó, amikor a sajt már aranylik a tetején.

A receptet itt találtam.

A leveles tészta az emberiség barátja. Nekem is volt épp egy adag a hűtőben, ami a lejáratához közeledett, így gyorsan kezdenem kellett vele valamit. Többször készítettem már tejszínes, aszalt paradicsomos csirkét tésztával, és rájöttem, hogy ezek az alapanyagok lepényként is tökéletesen működhetnek. Az elméletem teljes mértékben beigazolódott. Barátom huga, aki nálunk vacsorázott, megjegyezte, hogy az ilyen egyszerű, de kifinomultnak tűnő kajákat szokták legényfogónak titulálni. Erről nem tudok nyilatkozni, mert nálam a gyors almás süti vált be, de ha valakinek ezzel a recepttel sikerül "megfőzni" valakit, ne tartsa titokban, kiteszem a dicsőségfalamra:)

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (3 személyre):

300 g leveles tészta

30 dkg csirkemell

15 dkg mascarpone vagy másfajta krémsajt

5-6 szem olajban eltett aszalt paradicsom

2 gerezd fokhagyma

egy nagy marék fenyőmag vagy durvára tört dió

friss bazsalikom

só, frissen őrölt bors

Előmelegítem a sütőt 200 fokra.

A csirkemellet apró kockákra vágom, olívaolajon megpirítom, sózom, borsozom. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát, pár percig még tovább pirítom. Kiszedem a húst egy tányérra.

A 2-3 mm vastagra nyújtott leveles tésztát egy sütőpapírral fedett tepsire teszem. A mascarponét kikeverem sóval és borssal, majd egyenletesen eloszlatom a leveles tésztán, a széleken 1 cm-t üresen hagyva. Ráteszem a csirkefalatokat, majd a csíkokra vágott aszalt paradicsomot is a lepényre rakom. A tészta üres széleit ráhajtom a töltelékes részre. 20-25 percre betolom a sütőbe. Addig hagyom bent, míg a szélei aranybarnára nem pirulnak.

Míg a lepény sül, gyorsan megpirítom a fenyőmagot vagy a diót. Félreteszem a tálaláshoz. Mikor a lepény megsült, megszórom a fenyőmaggal és rászórom a friss bazsalikomleveleket.

Egy nagyon alap salátával ettük (rukkolát, uborkát és paradicsomot öntöttem le tökmagolajjal), plusz ittunk egy-egy pohár fehérbort hozzá. Nagyon zen állapotba kerültem utána, ezt a menüt javasolnám stressz ellen.

Ehhez nem sok mindent tudok hozzáfűzni, mert egyszerűen úgy jó, ahogy van. A krémes tejcsoki alatt a lágy pisztáciadarabkák, majd az omlós pitetészta olyan jól működik együtt, hogy nehéz volt megállni, hogy ne egyem meg langyosan az egészet.

A süti elkészítése nem túl bonyolult és időigényes, feltéve, ha van maradék pitetésztánk a fagyasztóban. Ha nincs, bonyodalmakra akkor sem kell számítani, viszont mivel a tésztát elég sokáig kell hűteni, az elkészítési idő jelentősen megnő. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez egy hétvégi süti, két napra elosztva a teendőket kényelmesen meg lehet oldani munka után is. Mert hétköznap is kell a kényeztetés. Sőt, akkor kell csak igazán.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 25 cm-es kivehető aljú piteformához):

A pitetésztához:

155 g liszt

4 evőkanál (kb. 20 g) cukrozatlan kakaó

fél evőkanál cukor

1 csipet só

115 g vaj kockákra vágva, lehűtve

3-4 evőkanál jeges víz

A pisztáciapasztához:

100 g hámozott pisztácia (a hámozott azt jelenti, hogy nemcsak a külső, kemény héjától szabadítjuk meg a pisztáciát, hanem a vékony hártyájától is)

62 g cukor

1 csipet só

1,5 teáskanál semleges ízű növényi olaj

A csokis krémhez:

180 ml habtejszín

75 ml tej

175 g tejcsoki apróra vágva

1 tojás (kis tojásokat használtam)

1 tojás sárgája

Először is elkészítem a tésztát. Összekeverem a lisztet, a kakaót, a cukrot és a sót, majd az aprító táljába öntöm. Hozzáteszem a kockákra vágott hideg vajat, és addig keverem a géppel, míg már csak apró vajdarabkák látszódnak a keverékben. Ekkor hozzáteszek 3 evőkanál jeges vizet, és addig járatom az aprítót, míg a massza el nem kezd tésztává összeállni. Ha nagyon darabos, még egy evőkanál vizet teszek hozzá, és tovább keverem az aprítóval. Ha elkészült, kiveszem a tésztát, gyors mozdulatokkal simára gyúrom, majd folpackba bugyolálva beteszem a hűtőbe minimum egy órára. A tészta a hűtőben két napig, a fagyasztóban akár két hónapig is eláll, szóval ezen a ponton meg is szakíthatjuk vele a munkát. Ha több mint egy órát tölt a tészta a hűtőben, a nyújtás előtt pár percig hagyjuk állni, hogy lehessen dolgozni vele.

Míg a tészta a hűtőben pihen, elkészíthetjük a pisztáciapasztát. Ehhez tegyük aprítóba a hámozott pisztáciát a cukorral és a csipet sóval, és aprítsuk finomra. Mikor már kezdenek összeállni az alkotórészek, tegyük bele az olajat, és keverjük tovább az aprítóban, amíg kicsit krémesebb állagot nem kap. Hacsak nem csúcsszuper aprítónk van, az eredmény nem krém lesz, hanem egy darabos pisztáciamorzsa, mely a cukortól és az olajtól azonban viszonylag jól összeáll. Ezt is megcsinálhatjuk akár egy nappal a sütés előtt.

Kiveszem a tésztát a hűtőből, és két folpackcsík között 2-3 mm vastagságúra nyújtom. A folpack nem kötelező, lehet lisztezett deszkán is próbálkozni, számomra ez volt az egyszerűbb megoldás. A formába helyezés is könnyen megoldható, ha folpackot használunk: ha a megfelelő méretet elérte a tészta, leveszem a tetejéről a folpackot, és az alsó rétegnél fogva szépen beleborítom a formába. Kézzel elegyengetem, a kilógó részeket levágom. A tészta most újabb minimum fél órára mehet vissza a hűtőbe folpackkal jól lefedve.

Előmelegítem a sütőt 180 fokra. Ha lejárt a fél óra, kiveszem a tésztát a hűtőből, és előkészítem a vakon sütéshez. Ehhez sütőpapírt teszek a formába, és a forma feléig feltöltöm száraz babbal, rizzsel vagy kerámia pitenehezékkel, hogy a tészta ne púposodjon fel. Beteszem 20 percre a sütőbe. Mikor letelt az idő, a sütőpapírral együtt kiemelem belőle a babot/rizst/pitenehezéket, és további 10 percig sütöm, hogy az alja se maradjon nyers. Ha elkészült, kiveszem a sütőből, és a sütő hőmérsékletét visszaveszem 150 fokra.

Míg a tészta a sütőben van, elkészítem a csokis tölteléket is. Egy kisebb edényben forrásig melegítem a tejet és a tejszínt. Ráöntöm a hőálló tálban álló csokidarabokra, és két percig állni hagyom, majd simára keverem a masszát. A tojást és a másik tojás sárgáját enyhén felverem, majd a már langyosra hűlt tejes csokihoz keverem.

A tésztakosár alján egyenletesen eloszlatom a pisztáciapasztát, majd ráöntöm a csokitölteléket. Ügyelni kell arra, hogy ne töltsük túl a tésztaperemen a keveréket. 30-35 percre visszateszem sülni a pitét. Rázogatással ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Akkor vehető ki a sütőből, ha pudingszerűen rezeg a krém a tetején.

Tapasztalatból mondom, hogy már langyosan is ehető.

Bevallom, az utóbbi időben ritkán kapott el az érzés, hogy édességet akarok enni. Most, azonnal, mindenféle késlekedés nélkül. Valószínű ezért is került fel viszonylag kevés recept a blogra. De úgy tűnik, kezd elhagyni a karácsonyi csömör, és lassan újra a régi leszek. Hiába akartam azonban minél gyorsabban, minél jobb édességhez jutni, nem cukrászdai sütire vágytam, hanem sajátra, aminek már az illatával is jóllakhatok, amíg a sütőben készül. 

A következő kritériumokkal indultam neki a keresésnek: készüljön el gyorsan, ne legyen szükség semmi extra hozzávalóra, és legyen krémes. Végül puding lett belőle, túróból, Stahl Judit egy régebbi receptjét alapul véve. Az ízesítését viszont nyáriasra hangoltam, hamár úgysincs tél: a lime és a málna dominál. Az öntetbe még egy kis rum is került, így olyan az egész, mint egy finom koktél. Pont erre vágytam.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (2 személyre):

A túrópudinghoz:

3 tojás

25 dkg túró

3 evőkanál tejszín

1 lime reszelt héja 

2 evőkanál limelé

fél vaníliarúd kikapart magja

10 dkg cukor

5 dkg liszt

egy csipet só

Az öntethez:

25 dkg málna

4 cl rum

fél lime leve

4 púpozott teáskanál cukor

Előmelegítem a sütőt 200 fokra, vékonyan kivajazok, kilisztezek négy szufléformát, esetleg egy 6 darabos minikuglóf-formát veszek elő. Én utóbbit tettem.

Szétválasztom a tojásokat. A sárgáját a túróval és a tejszínnel egy fakanál segítségével összekeverem, majd hozzáadom a cukrot és a lisztet, belereszelem a lime héját, hozzáöntöm a levét, és a vaníliamagokat is belekaparom.

Ezután a tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, majd óvatosan hozzáforgatom a túróhoz. A masszát ezután a kivajazott, kilisztezett formákba kanalazom, és 15 percre a sütőbe teszem.

Ezalatt gyorsan elkészítem a málnaöntetet: ehhez mindössze annyit kell tenni, hogy a hozzávalókat összeöntöm egy kisebb lábasba, majd közepes lángon besűrítem a keveréket. Végül sűrű szitán átpasszírozom, hogy a málnamagok fennakadjanak. 

A kész pudingokat egy sütirácsra téve hagyom langyosra hűlni, majd tányérra borítom őket, és meglocsolom az öntettel. 

Harc a megfázás ellen – második felvonás. A gyömbéres-citromos kalács bár igazán finomnak bizonyult, a megfázást nem hatástalanította. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz belőle. Levontam a megfelelő következtetéseket az esetből: még több fűszer és némi forróság kell.

Egy Indiáról szóló ismeretterjesztő filmben láttam először a chai latte készítését, és már akkor tudtam, hogy én ezt egyszer ki fogom próbálni, akármilyen lehetetlennek is hangzik, hogy többek között gyömbért és borsot kell tenni egy tejes teába. Tudom, hogy sokaknak még a tejes tea is elég bizarr, de tényleg érdemes kipróbálni megfelelő minőségű fekete teával, igazán kellemes meglepetés lesz a lágy, tejszínes íz.

A chai latte elkészítése ugyan kicsit tovább tart, mint egy normál teáé, de az ízek és illatok kárpótolnak ezért. Egyszer érdemes a szokásos forró csokit, habos kakaót vagy akár még a forralt bort is lecserélni rá.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (2 személyre):

350 ml víz

5 zöld kardamommag (kés lapjával enyhén összenyomva, hogy megrepedjen a héja)

3 szegfűszeg

2 cm gyömbér meghámozva, három-négy részbe vágva

1 csillagánizs

1 rúd fahéj

4-5 szem egész fekete bors

2 evőkanál méz

2 feketetea-filter (például English Breakfast vagy Darjeeling)

150 ml tej (lehet szója- vagy mandulatej is)

A vizet a fűszerekkel együtt magas lángon forralásig melegítem. Amikor forrni kezd, lejjebb veszem a hőmérsékletet, és kb. 15 percig hagyom főni, hogy a víz átvegye a fűszerek aromáját. Ezután hozzákeverem a mézet és beleteszem a teafiltereket is. A tűzhelyet lekapcsolom, és a teát három percig ázni hagyom az edényben.

A fűszeres teát egy sűrű szitán keresztül egyenlően elosztom két bögrébe. Felmelegítem a tejet, majd azt is a poharakba öntöm. Alaposan megkeverem az italokat, és azon melegében elfogyasztom. Ha igazán intenzív, fűszeres ízt szeretnénk elérni, akkor a kardamom mellett a fekete borsot és a szegfűszeget is törjük kicsit össze egy mozsárban.

A teához ezt a receptet használtam alapul.

Sikerült megfázással kezdenem az új évet. Két kamillatea között azon gondolkoztam, mi segíthet abban, hogy minél gyorsabban kilábaljak ebből, és ekkor jutott eszembe a gyömbér és a citrom kombinációja. Nem teában – bár úgy is határozottan jó –, hanem süteményben. Erre a kalácsra tavaly télen bukkantam rá, és annyira belejöttem a készítésébe, hogy két héten belül négyszer sütöttem meg. Aztán ahogy kitavaszodott, átvették a helyét könnyedebb sütik. Itt az idő, hogy visszatérjek hozzá. Már a készítése is felér egy aromaterápiával, a fogyasztása pedig, ha magát a megfázást nem is szünteti meg, de biztos ad egy kis plusz energiát a küzdelemhez.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

a tésztához:

1 csomag porélesztő

0,8 dl langyos tej

2 kiskanál vaníliakivonat

46,5 dkg liszt

5,5 dkg cukor

2 kiskanál őrölt gyömbér

10 dkg mazsola

17,5 dkg olvasztott vaj

2 tojás

a töltelékhez:

11 dkg cukor

2 kiskanál őrölt gyömbér

1 kiskanál reszelt citromhéj

6 dkg olvasztott vaj

a krémhez:

10 dkg krémsajt

2 evőkanál citromlé

10 dkg porcukor

Az élesztőt a tejjel és a vaníliakivonattal összekeverem, majd meleg helyen néhány percig állni hagyom. A lisztet egy nagy edénybe szitálom, hozzáadom a cukrot, a gyömbért, a mazsolát – mely elhagyható, vagy helyettesíthető aszalt vörösáfonyával – és a vajat, majd végül az élesztőt, és gépi habverővel kb. 1 percig keverem.

Egyesével hozzáadom a tojásokat, és kb. 5 perc alatt sima, kissé ragacsos tésztává dagasztom, majd egy kivajazott edénybe teszem, és meleg helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztem.

Amikor megkelt, két sütőpapír között 50x25 cm-es téglalappá nyújtom és öt részre osztom. Jöhet a töltés. Ehhez a cukrot összekeverem a gyömbérrel és a citromhéjjal. Egy tésztalapot vékonyan megkenek olvasztott vajjal, majd megszórom a gyömbéres keverékkel. Ráteszek egy másik tésztalapot. Ezt is megkenem vajjal és megszórom a keverékkel, és folytatom az építkezést, amíg van tésztám. A legfelső tésztalapot is meg kell kenni. Előre szólok, hogy ez piszkos munka, az egész kezünk tocsogni fog a gyömbéres vajtól. De nekem nem is kell jobb kézpakolás:)

A tésztatornyot hat egyenlő részre vágom, és egy sütőpapírral kibélelt kenyérsütő formába teszem úgy, hogy a tésztalapok egymás mellett sorakozzanak a formában. Műanyag fóliával letakarom, és meleg helyen ismét duplájára kelesztem.

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A kalácsot 30-35 perc alatt aranybarnára sütöm, majd negyed órás pihentetés után óvatosan kiemelem a formából, de akár magában a formában is tálalható.

A citromkrémhez a krémsajtot simára keverem a citromlével és a porcukorral, majd megkenem vele a már kihűlt kalács tetejét.

Mert sütő nélkül is készülhet menő karácsonyi desszert. Lehet villantani család, barátok, anyós/após előtt akkor is, ha a lakásodban csak egy főzőlap van. A panna cotta, ez az olasz eredetű tejszínes krémdesszert ráadásul egy hosszabb reklámszünet alatt elkészíthető, és a hűtőben akár két napig is tárolható, így nem kell még szenteste is a konyhában ácsorogni. Legalábbis a desszert miatt nem.

Karácsonykor nekem egyébként nem osztanak lapot. Még nálam is nagyobb sütisütők vannak a családomban, így hegyre homokot már nem vihetek. Azt nem mondom, hogy őszintén bánom, hogy az ünnepekkor én csak a főkóstoló szerepét töltöm be, de azért hiányzik, hogy ilyenkor is előrukkoljak valamivel. Ezért készítettem ezt az előkarácsonyi édességet a kettesben való ünnepléshez, megesszük mielőtt elindulunk a nagy országjáró turnénkra. Én a panna cotta alapverzióját csináltam meg és gránátalmával díszítettem, nagyon elegáns lett a végeredmény.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (3 személyre)

5 dl habtejszín

1 vaníliarúd

50 g cukor

4 lapzselatin

gránátalma

A tejszínt a cukorral, a félbevágott vaníliarúddal és annak kikapart magjaival forráspontig hevítem. Közben a zselatinlapokat egyesével hideg vízbe áztatom. Miután a tejszínt leveszem a tűzről, kiszedem a vaníliarudat, majd hozzákeverem a kinyomkodott zselatinlapokat, és megvárom, hogy teljesen feloldódjanak. A keveréket hideg vízzel kiöblített poharakba töltöm. Amikor kihűlt, 5-6 órára vagy egy egész éjszakára, kettőre hűtőbe rakom. Tálaláskor megszóróm a gránátalma magjaival. Ehhez az adaghoz egy fél gránátalma elég lesz, a maradékot fel lehet használni salátákhoz, de a reggeli müzli is gazdagítható vele.

Tálalni egyébként magában a pohárban, illetve tányéron is lehet. Ha az utóbbi verziót választjuk, akkor olyan pohárba kell tölteni a folyadékot, amiből szilárdulás után könnyen kicsusszan a puding. Ezt elősegíthetjük azzal, hogy a poharat meleg vízbe mártjuk, mielőtt ráborítanánk a tányérra.

Jól illik hozzá az erdei gyümölcsökből, vagy fahéjas szilvából készült ragu, de az sem rossz megoldás, ha a zöldteás sajttortából megmaradt matcha teából teszünk bele egy kicsit.

Már majd' három hónapja írom a blogot és még nem volt mákos sütemény?! Gyorsan pótolnom kellett a hiányosságot, méghozzá egy pofonegyszerű kevert süti felturbózásával. A karácsonyi készülődés miatt már úgyis többeknél a polcon a darált mák, ezért legalább nem kell elrohanni a boltba. A gubára meg maximum kicsit kevesebb jut, vagy addig akár újra lehet tölteni a készleteket. Ha valakit még nem igazán kerített hatalmába az ünnepi hangulat, javaslom, hogy kezdje ezzel a sütivel a ráhangolódást. Ja, és azt mondtam már, hogy az előkészítése nem vesz el sok időt az ember életéből? Ez sem mellékes az ajándékvadászós időszakban.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 18x28 cm-es tepsihez):

a morzsához:

15 g vaj

15 g liszt

15 g porcukor

100 g marcipán

csipet só

a tésztához:

300 g darált mák

150 g cukor

60 g vaj felolvasztva

fél csomag sütőpor

3 tojás

1 citrom reszelt héja

1 üveg meggybefőtt (kb. 275 g meggy kell majd belőle)

A morzsával indítom a sütikészítést: marcipánt kockákra vágom, közben megolvasztom a vajat. A marcipánhoz adom a cukrot, a sót, a lisztet és a mákot, hozzáöntöm a vajat, majd egy villa segítségével összedolgozom a marcipánnal. Hűtőbe teszem.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat szétválasztom, a sárgáját fehéredésig keverem a cukor felével, a fehérjéket pedig kemény habbá verem a cukor másik felével. A sütőport elkeverem a mákkal, majd a cukros tojássárgához öntöm a langyos vajjal és a citrom héjával együtt. Összedolgozom a keveréket. Végül óvatosan beleforgatom a felvert tojásfehérjét.

A tésztát kivajazott tepsibe öntöm, rászóróm a meggyet, majd a morzsát is egyenletesen eloszlatom a tetején. Fél órára betolom a sütőbe, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha már nem ragad semmi a tűre, kiveszem, és sütőrácsra téve hagyom kihűlni.