Amikor elindítottam a blogot, az volt a terv, hogy csak és kizárólag édességekkel fogok foglalkozni. Gyorsan rájöttem, hogy vétek nem megosztani a sós ételek receptjeit, és ha eddig nem tértem volna el a kezdeti tervektől, ez a curry biztos meghozta volna az áttörést. Illatos, ízes, melengető (értsd csípős), ráadásul egyszerűen össze lehet dobni. Figyelmeztetés: a harmadik szomszéd is tudni fogja, hogy indiai jellegű kaját készítünk. Ha valakinek lakótársai vannak, és nincs ablak a konyhán, a konfliktusok elkerülése érdekében szigorúan csak engedélykérés után fogjon neki:) A "szagtól" eltekintve azonban megéri nekiállni, jelenleg nem tudok elképzelni jobb téli vacsorát. Szóval ha egy kis melegségre vágytok, irány a konyha!

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (6 személyre):

2 evőkanál olívaolaj

4 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 piros chili apróra vágva

1 evőkanál gyömbér felaprítva

fél kiló friss spenótlevél

1 vöröshagyma

1,5 teáskanál currypor

1 teáskanál chilipor

1 db 800 grammos csicseriborsó-konzerv leszűrve, leöblítve

1,5 db 400 grammos hámozottparadicsom-konzerv

só, frissen őrölt fekete bors

Egy nagy serpenyőben (mi wokot használtunk) felmelegítek egy evőkanál olajat. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, chilit (a chili mennyiségét nyugodtan lehet ízlés szerint változtatni) és gyömbért, majd körülbelül 4 percig pirítom őket együtt. Ezután fokozatosan hozzáadom a spenótot, melyet felhasználás előtt gondosan megmosok, és a keményebb, fás részektől megszabadítok. Egyszerre körülbelül egy maréknyi spenótot teszek a serpenyőbe, megvárom, míg összeesik, és akkor jöhet a következő adag. Gyakran kevergetve kb. 5 percig főzöm, amíg az összes spenótlevél meg nem puhul. Ezután leveszem a tűzről, átöntöm egy robotgép aprítójába, és durvára aprítom. Aprító híján egy botmixer is elvégzi ugyanezt a munkát. A spenótot sózom, borsozom majd félreteszem.

Abban a serpenyőben, amelyben a spenót is készült, újra olajat melegítek, és kb. 5-6 perc alatt üvegesre sütöm benne az apróra vágott vöröshagymát. Ezután hozzáadom a curry- és a chiliport és addig pirítom, míg illatozni kezd, ez kb. 1 perc. A serpenyőbe öntöm a leszűrt, leöblített csicseriborsót, a hámozott paradicsomot a levével együtt és 1 dl vizet. A keveréket sózom, borsozom. Addig főzöm, míg a paradicsom kicsit szétesik, és a szósz besűrűsödik, kb. 10 percig. Megkóstolom, ha kell curryvel, chilivel utánízesítem. Beleborítom a spenótot is és elkeverem. Naan-kenyérrel, pitával vagy rizzsel tálalom. "Másnaposan" egyébként még finomabb, mint frissen, érdemes nagy adaggal készíteni belőle.

A recept után egy rövid vallomás: főzős projektek esetén én csak kukta vagyok a konyhában, van olyan ember a háztartásban, aki nálam jobban szeret és tud főzni.

A recept a bonappetit.com-ról származik.

Ritkán eszek azért édességet, mert cukorba akarom fojtani a bánatom. Általában azért sütök, azért eszek, mert kíváncsi vagyok új ízekre, textúrákra, sütési technikákra vagy csak simán ki akarom próbálni a frissen beszerzett sütőformám. Amikor azonban jön a kétségbeesés, akkor valami gyors kell, valami egyszerű és ütős, hogy kirántson az önsajnálatból. A rosszkedv követelőző: nem várja ki, míg megkel a tészta, vagy míg a pite pihen a hűtőben a sütés előtt. Arra sem vár, hogy gondosan szétválasszam a tojásokat, és külön-külön felverjem, majd összeforgassam őket. Ezt a morzsasütit villámgyorsan össze lehet dobni, és a végtelenségig lehet turbózni fagyival, karamellszósszal, csokiforgáccsal, tejszínhabbal, a fokozásnak csak a fantázia, és a bánat mélysége szab határt.

Kommentben szívesen látnék még búfelejtő sütiket, hosszú lesz a tél.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 18x28 cm-es tepsihez; én szellősen pakoltam, így még 3 tálkányi is kijött belőle):

A morzsához:

120 g liszt

80 g cukor

90 g vaj

80 g mogyoró durvára törve

60 g tejkaramella összemorzsolva

A gyümölcsös alaphoz:

1 kg körte

1 evőkanál frissen reszelt gyömbér

1,5 evőkanál sötétbarna nádcukor

1 evőkanál liszt

6-8 darab tejkaramella összemorzsolva

Először elkészítem a morzsát. A durvára vágott/tört mogyorót elkeverem a cukorral, a liszttel és a tejkaramella-morzsákkal, majd hozzáöntöm az olvasztott vajat, és összemorzsolom a hozzávalókat.

A körtét meghámozom, kiveszem a magházát, és falatnyi darabokra vágom. Egy nagyobb tálban összeforgatom a gyömbérrel, a cukorral, a liszttel és a tejkaramellával. A gyümölcsös keveréket egy vékonyan kivajazott tepsibe öntöm, és egyenletesen befedem a morzsával. Alufóliával lefedem, és kb. 30 percre a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom. Miután letelt a fél óra, leveszem az alufóliát és még kb. 5 percig pirítom, míg a teteje aranybarna nem lesz. Ehető melegen, langyosan és hidegen is vaníliafagyival, tejszínhabbal, karamellszósszal. Ha készítek karamellszószt, akkor a gyümölcsös keverékbe nem rakom bele a tejkaramellát, az nekem már túl sok lenne, de van az az élethelyzet, amikor ez is belefér. 

Hát nem ennivalók ezek az ajtódíszek? De. Csak nehogy a szomszédok megdézsmálják, ahogy elhaladnak az ajtónk előtt.

Ha például mégsem fogy annyi forralt bor otthon, mint amennyi felvenné az összes a fahéjkészletünket, akkor ez készülhet a maradékból:

Idős nagynénid azt hiszi, hogy még mindig a zselés cukor a kedvenced, mint 6 éves korodban, és minden egyes alkalommal kapsz tőle egy csomaggal, amit nincs szíved kidobni? Karikára vele!

Ez a mályvacukros verzió már trükkösebb: mert ezt sütibe is lehetne tenni, vagy meg is lehetne enni. Itt már fájhat az ember szíve. A végeredmény azonban bőven kárpótolhat.

Ha csak egy gyerek van, akit le lehet beszélni több zacskó kemény cukorka elfogyasztásáról azzal a szöveggel, hogy csináljunk belőle inkább karácsonyi ajtódíszt, hogy a Jézuska/Télapó megismerje a házat, ahová hozni kell az ajándékokat, már tettünk valamit a jövő generációjának egészségéért. A gyakorló szülőket kérdezem: ez a koszorú beválna?

Nyalókásból kettőt is hoztam. Tipikus amerikai családi filmes hangulat, nem? A másodikhoz ráadásul nem kell ipari mennyiséget felhasználni, mégis különleges lesz az eredmény:

Ha a természetesség híve vagy, vagy egyszerűen csak elméretezted a mikuláscsomagokba szánt dió, mogyoró és mandula mennyiségét, a következő dísz lehet a megoldás:

Végül egy olyan dísz, amit senkinek sem ajánlok, főleg azért mert biztos nem érné meg a karácsonyt: a csokigolyókra vagy a szomszédok járnának rá, vagy munkába indulás előtt saját magunk, hogy beszerezzük a napindító boldogságfröccsöt:

Ti elkészítenétek valamelyiket? Ha van még ötletetek, miből lehet ehető ajtódíszt készíteni, örülnék, ha kommentben megosztanátok velem.

A képek forrásai a megjelenés sorrendjében: shelterness.com, dreamalittlebigger.com, blowoutparty.com, pinterest.com, pinterest.com, pinterest.com, yankeemagazine.com, ohsosweetcandytrees.co.uk, ohsosweetcandytrees.co.uk

Igazából cantuccinit készítettem és nem "sima kekszet", de nem akartam senkit elriasztani ezzel a flancos elnevezéssel. Mert még azt hihettétek volna, hogy a cantuccini valami úri mulatság, amihez 3 év konyhán eltöltött tapasztalat nélkül hozzá sem lehet kezdeni. Pedig ez a toszkán sütemény pofonegyszerű. Annyiban különleges, hogy kétszer sül, és ennek köszönhetően szinte fogtörően kemény. Megijedni azonban nem kell tőle, mert kávéba, teába, desszertborba, forralt borba mártva ellágyul, így a fogak is maradnak a helyükön.

Végtelen plusz 1 féle ízvariációban bukkantam rá a neten, én az alapreceptet karácsonyra hangolva egy kis narancshéjjal és mézeskalács fűszerkeverékkel dobtam fel. Remek ötlet karácsonyi ajándéknak is, mivel nem nyomódik össze, nem olvad el, és zárható dobozban viszonylag sokáig eltartható, így az ajándékozottnak még akkor is lesz egy kis dugi házi sütije, amikor már az utolsó bejglidarabok is eltűntek a konyhapultról.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (kb. 14 darabhoz):

12 dkg liszt

7 dkg cukor

2 dkg puha vaj

1 tojás

negyed teáskanál sütőpor

fél narancs reszelt héja

1,5 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék

5 dkg kandírozott narancshéj

7 dkg mandula

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A vajat és a cukrot egy kanál segítségével összekeverem. Hozzáadom a tojást, és azt is egyenletesen eloszlatom a cukros keverékben. Ezután jöhet a liszt, a sütőpor és a mézeskalács fűszerkeverék. Ezeket is a tálba öntöm, és sima tésztává gyúrom. Végül a puha tésztába belekeverem a mandulát és a narancshéjat is. Vigyázat, ragad! De ne ijedjetek meg tőle, így lesz jó.

Egy sütőtepsit befedek sütőpapírral. A tésztát 3-4 cm átmérőjű hengerré formázom, átteszem a tepsire, és a tetejét kicsit ellapítom. A 180 fokos sütőben kb. 25 perc alatt aranybarnára sütöm. Miután elkészült, a papírral együtt óvatosan átemelem egy vágódeszkára, pár percig pihenni hagyom, majd egy nagyon éles késsel ujjnyi szeletekre vágom. Ezeket a szeleteket újra a tepsibe teszem, és további 10 percre visszatolom a sütőbe. Ha azt szeretnétek, hogy kicsit puhábbak legyenek a sütik, már akár a 6-7. percben is ki lehet venni őket.

Tudok egy receptet 15 perc hírnévre: készítsd el a zöldteás sajttortát, és vidd el egy családi/baráti rendezvényre, vagy a munkatársaidnak. A következő mondatokkal fogsz találkozni: "Ebben spenót van?", "Mitől ilyen zöld?", "Elég bizarr színe van, csak egy falatot kérek, hogy megkóstolhassam.", "Van még egy szelet?". Ennyi érdeklődő tekintetet ilyen kevés macerával én még nem szereztem.

A zöldteás sajttorta meglepő módon a teától zöld és nem a spenóttól. Persze nem a hagyományos filteresre kell gondolni, hanem egy speciális Japán fajtára, melyet matcha teának hívnak, és por formában lelhető fel. Én először macaron-töltelékként találkoztam vele, és azonnal megfogott a gyönyörű színe és az édeskés íze is. Azután sütöttem belőle sajttortát, adtam habcsókhoz, és ittam matcha teás lattét is. A beszerzése valószínűleg Pesten a legegyszerűbb, én az Ázsia Bt-ben szoktam látni, de lehet, hogy egyéb ázsiai boltokban is kapható. Vidéken szerintem a teaházakban érdemes próbálkozni. Nem olcsó, 50 g 1000 forint körül mozog, de ez a mennyiség például 3,5 sajttortához elég lenne. Hogy ne kelljen folyton sajttortát készíteni belőle, teszek még fel matchás recepteket a blogra.

A torta nyáron bogyós gyümölcsökkel díszíthető, én most gránátalmát használtam, egyrészt mert szezonja van, másrészt mert imádom az apró, roppanó, csodaszép színű magjait, és nem utolsó sorban még C-vitaminnal is tele van, ami jól fog jönni az egyre hidegebb, nyálkásabb időben.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (24cm-es tortaformához)

120 g zabkeksz

45 g vaj

500 g mascarpone

150 g porcukor

100 ml habtejszín

2 kisebb tojás

40 g liszt

14 g matcha tea

A tortaformát kibélelem sütőpapírral. A kekszet ledarálom, majd hozzáadom az olvasztott vajat, és összedolgozom a morzsát. Kézzel vagy egy kanál hátuljával egyenletesen eloszlatom a tortaforma alján, jól lenyomkodom, majd amíg a krémet készítem, beteszem a hűtőbe.

A sütőt előmelegítem 110 fokra. A krém összes hozzávalóját egy nagyobb tálba rakom, egy spatulával kicsit összekeverem, majd botmixer segítségével simára turmixolom. A masszát ráöntöm a kekszalapra, és kb. 110 percre sütőbe teszem. Úgy lehet ellenőrizni, hogy elkészült-e, hogy óvatosan megrázzuk. Ha már csak a közepe mozog egy kicsit, akkor jó lesz. Résnyire nyitott ajtónál a sütőben hagyom kihűlni, majd 2-3 órára, de akár egy egész éjszakára is a hűtőbe teszem. Díszíteni a már említett bogyós gyümölcsökkel vagy gránátalmával lehet.

A receptet Varga Gábor "Desszert szerelem" című könyvében találtam.

B-terv. Legyen mindig B-terv. Mostmár ezt fogom mantrázni. Mert nem sülhet ki mindenből valami jó, mert ennyi receptből, ami havonta megjelenik a magazinokban, neten, szükségszerűen lennie kell egynek, ami nem áll össze. Hétvégén egy igazán ünnepi, sütés nélküli pitét akartam készíteni: kekszalap, rajta sűrített tejes, vajas karamell, banán és tejszínhab, mindezek tetejére csokiforgács. Egészen addig stabilan állt ez az építmény, míg fel nem vágtuk. Akkor elindult a karamell-lavina, ledöntötte a kekszkarimát, és két sor gáttal tudtuk csak megakadályozni, hogy elöntse az ebédlőasztalt. Úgyhogy ott álltam egy egyébként finom (mert persze kiskanállal kompótos tálkából simán meg lehetett enni), de vállalhatatlan kinézetű sütivel. És nem volt B-terv. Ha nagymamám nem süt háromfajta süteményt a családi ebédre, amire az én pitém is készült, akkor jött volna képbe a C-terv, egy jó cukrászda, de a szülőfalumból minimum 1 óra autókázás nélkül azt sem lehet megoldani.

Ha előrelátó vagyok, elkészülhetett volna ez a banános-csokis kevert süti, ami bár kevésbé ünnepélyes és szép (inkább olyan, mint a Chokito), de vészmegoldásnak tökéletes.

Ti mit csináltok, ha valami balul sül el? Van B-terv, vagy irány a legközelebbi cukrászda?

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 20x28 cm-es sütőformához)

A morzsához:

50 g étcsokoládé durvára vágva vagy ugyanennyi sütésálló csokilencse

60 g barna nádcukor

70 g liszt

25 g zabpehely

55 g olvasztott vaj

egy csipet só

A tésztához:

200 g liszt

3/4 teáskanál sütőpor

3/4 teáskanál szódabikarbóna

1 csipet só

1 teáskanál fahéj

150 g étcsokoládé durvára vágva vagy ugyanennyi sütésálló csokilencse

50 g mogyoró durvára vágva

95 g cukor

115 g lágy vaj

1 tojás

4 közepes, érett banán villával összetörve

60 g joghurt vagy tejföl

2 teáskanál vaníliakivonat

A sütőt előmelegítem 180 fokra.

Összeállítom a morzsát: a száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem, majd hozzáöntöm az olvasztott vajat, és összedolgozom a keveréket.

A tésztához a lisztet egy nagy tálba szitálom, hozzáadom a szódabikarbónát, a sütőport, a fahéjat és a sót. Belekeverem a csokit és a durvára vágott mogyorót is, majd félreteszem.

Egy másik tálban kézi mixerrel habosra keverem a vajat a cukorral. A tojást is hozzáadom és simára keverem. A masszába forgatom az összetört banánt, a joghurtot és a vaníliakivonatot, majd a száraz hozzávalókat is belekeverem. A masszát a kivajazott tepsibe öntöm és megszórom a morzsával. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire fel tudja dobni a legegyszerűbb sütit is egy ropogós réteg:) Már a sütőtökös muffinnál is bejött.

Az előmelegített sütőben 40-45 percig sütöm, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e. Ha már nem ragad semmi a tűre, kiveszem a sütőből, és sütirácson hagyom kihűlni. Hedonisták egy gombóc vaníliafagyival már langyosan is ehetik.

A recept innen származik, még néhány fázisfotót is találhattok az oldalon, ha szükség lenne rá.

Ma először éreztem igazán, hogy itt a tél. Bár jó lenne ezt az érzést valami jó tömény habos-babos édességgel elfojtani magamban, és a biztonság kedvéért még egy forró csokit is ráereszteni, hogy végleg elmossa, úgy döntöttem, erős leszek, és valami sósat sütök vacsorára.

Miközben készítettem, kicsit úgy éreztem magam, mint Jamie: egy kis tésztanyújtás itt, egy kis körtekaramellizálás ott, némi márványsajt-morzsolgatás, és már terjengenek is az isteni illatok, kész a vacsora. Igaz, Jamie fél óra alatt három fogást is könnyedén összedob, nekem meg segítséggel is csak egy sikerült, de hát mi hajtana előre tovább a fejlődés útján, ha már most képes lennék erre?:) Az estém mindenesetre feldobta ez az ízterápia, vagy a sikerélmény, vagy a pohár fehérbor, amit ittam hozzá, vagy az összes így együtt. Ha orvos lennék, ezt a receptet felírnám a hideg miatt fellépő búskomorság ellen.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (3 személyre, egy 18x29 cm-es formához):

1,5 dkg vaj

2 evőkanál balzsamecet

2 nagyobb körte

30 dkg leveles tészta

10 dkg márványsajt

4 dkg dió

10 dkg bacon egy centi széles csíkokra vágva

só, bors

A sütőt 200 fokra előmelegítem. Egy nagyobb serpenyőben a vajat a balzsamecettel közepes lángon felforrósítom, beleteszem a kimagozott, cikkekre vágott körtét. Oldalanként 2-2 percig karamellizálom. A tűzről levéve sózom, borsozom. A sózásnál figyelembe kell venni azt is, hogy mind a sajt, mind a bacon sós, ezért óvatosan kell szórni.

A leveles tésztát kinyújtom, úgy hogy a szélein kb. 2 cm-es vonalban vastagabb maradjon a tészta. Átteszem a sütőformába. A tésztán elrendezem a körteszeleteket, majd rámorzsolom a márványsajtot és megszórom az durvára vágott dióval. 15-20 percre a forró sütőbe tolom.

Míg a tészta sül, egy forró serpenyőben gyorsan ropogósra pirítom a bacont is. Az olajat kicsit leitatom róla, és a már elkészült pitére szórom. Mi száraz fehérbort ittunk hozzá, mennyei hétköznapi vacsora lett. 

A receptet a TV Paprika októberi számában találtam. Csak a rukkolát cseréltem baconre az egészségesség jegyében:)

Míg az utóbbi napokban mindenki a libákkal volt elfoglalva, én visszatértem a szezon slágerzöldségéhez, és személyes kedvencemhez, a tökhöz. Pontosabban annak egy felettébb finom és egészséges származékához, a tökmagolajhoz.

Egészen addig, míg nem kaptam ajándékba egy egész liter stájer tökmagolajat egy grazi rokonomtól, nem jutott eszembe, hogy ebből akár még édességet is lehet csinálni. Mivel azonban ezt a mennyiséget akár évekig ehetnénk, ha csak salátára öntenénk belőle, elkezdtem kutakodni. És sikerrel jártam: a sok tökmagolajos kenyér, és pogácsa mellett megbújt egy kuglóf. Amiben még citrom is van. Mivel a tökmagolaj íze lágyan meghúzódik a háttérben, érdemes a kuglófot még tökösebbé tenni egy kis aprított tökmaggal (nálam ez most kimaradt) vagy megfejelni egy kis aszalt szilvával, vagy miután már elkészült, házi szilvalekvárral. Szívderítő reggeli a zöld kuglófon a lila lekvár. Igazi színterápia ebben a szürke időben.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (8 darab mini kuglófformához vagy kb. 8-10 muffinhoz)

2 tojás

50 g porcukor

50 g kristálycukor

fél csomag vaníliás cukor

0,6 dl tökmagolaj

0,6 dl víz

fél citrom héja

1 evőkanál citromlé

50 g aszalt szilva apró darabokra vágva

140 g liszt

1 púpozott teáskanál sütőpor

egy csipet só

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásokat kettéválasztom, a sárgáját a porcukorral, a vaníliás cukorral, a tökmagolajjal és a vízzel simára keverem. Ezután belereszelem fél citrom héját, és hozzáadok a keverékhez egy evőkanál citromlevet is. A lisztet egy kisebb tálban összekeverem a sütőporral és a sóval, majd fokozatosan adagolva egy habverővel hozzákeverem a tökmagolajos keverékhez. Amint a massza egyneművé válik, jöhet bele az apróra vágott aszalt szilva is. Pár gyors keverés és félreteszem a tálat.

A tojásfehérjékhez hozzáadom a kristálycukrot, majd kemény habbá verem. A fehérje egyik felét gyors mozdulatokkal elkeverem a tökmagolajos, lisztes masszával, a másik felét pedig óvatosan hozzáforgatom. Eloszlatom a kuglófformákba, és a sütőbe rakom. 18-20 percig sütöm, mielőtt kiveszem, tűpróbával ellenőrzöm, hogy elkészült-e.

A kekszekkel kicsit úgy vagyok, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: jöhet a szögletes, a kerek, a szív alakú, a díszített, a dísztelen, a csokoládés, a citromos, az aszalt gyümölcsös, a mézes stb. Mégis méltatlanul kevésszer sütök, mert még annyiféle sütemény van, amihez Gombóc Artúri vonzalom fűz, hogy a kekszeknek ki kell várniuk a sorukat. Egyébként is a családban a húgom az aprósütemény-mágus, karácsonykor 10 fajta alatt nem áll meg, ellátja vele az egész rokonságot.

Ezt a kekszet azért szeretem, mert nem kell hozzá túl sok hozzávaló, sem bonyolult műveletek, sem tengernyi idő, és mégis különlegessé lehet tenni vele egy hétköznapi kávézást, teázást is.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (25 darabhoz)

12 dkg puha vaj

10 dkg barna nádcukor

12 dkg liszt

3 dkg holland típusú kakaópor

5 dkg étcsokoládé

egy csipet só

A krémhez:

15 dkg fehér csokoládé

4,5 dkg vaj

5 dkg apróra vágott, hámozott pisztácia a díszítéshez

Az étcsokoládét vízgőz fölött felolvasztom, majd félreteszem hűlni. Egy nagyobb tálban kézi mixerrel habosra keverem a vajat és a cukrot. A lisztet, a kakaót és a sót összekeverem, majd a 3-4 részletben a vajas masszához adagolom. Ha úgy érzem, hogy már nehezen veszi fel a száraz hozzávalókat a keverék, akkor a masszához öntöm a csokit, és utána folytatom a kakaós liszt beleforgatását. Mikor már egynemű a tészta, kézzel még kicsit átdolgozom, két részre osztom, és mindkét részből kb. 3 cm átmérőjű hengereket formázok. A puha tésztahengereket folpackba csomagolom, és minimum 1 órára a hűtőbe teszem. Az én kekszeim egy éjszakát a fagyasztóban töltöttek, másnap átkerültek a hűtőbe, és utána sütöttem ki őket.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A kihűlt, megszilárdult tésztahengereket egy éles késsel kb. fél centi széles karikákra vágom, majd elhelyezem őket egy sütőpapírral bélelt tepsin. Helyet kell hagyni a kekszek között, mert kicsit nőni fognak. 15 percre a sütőbe tolom őket. Mikor elkészültek, tepsivel együtt a sütőrácsra teszem, és hagyom őket kihűlni.

Ezután elkészítem a fehér csokoládés mázat is: vízgőz felett, folyamatos kevergetés mellett felolvasztom a csokoládét és a vajat. Miután felolvadt a keverék, egy teáskanál segítségével a kekszek közepére cseppentek belőle. Mivel viszonylag gyorsan megköt a csoki, így minden egyes cseppentés után jött a szórás az apróra vágott pisztáciával. A pisztáciát egyébként helyettesítheti apróra vágott aszalt gyümölcs, kandírozott narancshéj, vagy másféle olajos mag.