Először a nagymamámnál ettem répatortát. Emlékszem, nem akarta elmondani nekem, hogy mi van benne, addig, amíg meg nem kóstolom. Én meg nem akartam megkóstolni addig, amíg nem mondja el, hogy mi van benne. Mivel sok olyan trükkön voltam túl, melynek során a nyúlból csirke, az őzből pedig marha lett a családi ebédeken, ezért nem kockáztathattam. Bár azt azért reméltem, hogy itt nem áll fenn egy állat más bőrbe bújtatása.

Végül én győztem, és megtudtam, hogy répatortát sütött. Nem repestem az örömtől, de a kíváncsiság hajtott. Az lett a vége, hogy mama évekig sütötte nekem a répatortát a családi ünnepekre. Aztán meguntam és feledésbe merült. Nemrég megint eszembe jutott, és úgy döntöttem megcsinálom a saját verziómat. Az a jó benne, hogy az elkészítése egyszerű, az íze viszont komplex: gyömbéres, gyümölcsös, diós, kicsit már-már karácsonyos. Ráhangolódásnak jó lesz.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

180 g nádcukor

180 ml növényi olaj

60 g joghurt

3 nagyobb tojás

2 teáskanál vaníliakivonat

250 g liszt

1 teáskanál szódabikarbóna

2 csapott teáskanál fahéj

1 csipet őrölt szerecsendió

1 csipet só

300 g finomra reszelt sárgarépa

100 g datolya, kimagozva, apró darabokra vágva

50 g dió durvára vágva

A krémsajtos mázhoz:

200 g krémsajt

70 g porcukor átszitálva

4 kávéskanál őrölt gyömbér

A sütőt 175 fokra előmelegítem, a tepsit – én jelen esetben egy 23x30 cm-est választottam, de egy 24 cm-es tortaforma is jó lesz – kivajazom, kilisztezem és félreteszem.

Egy nagy tálban egy kézi mixer segítségével közepes fokozaton összekeverem a cukrot és az olajat. Amikor nagyjából összeálltak, hozzáadom a joghurtot. Nem kell megijedni, a keveréknek elég fura színe és állaga lesz, de kb. 1 perc keverés után össze fog állni egy kocsonyás állagú masszává. Ekkor jöhetnek a tojások: egyesével adom őket a masszához, és mindegyiket jól elkeverem benne. Ezután hozzáadom a vaníliakivonatot is. Míg a száraz hozzávalókat összeállítom, ezt a tálat félreteszem.

A lisztet összekeverem a szódabikarbónával, a fahéjjal, az őrölt szerecsendióval és a sóval. Apránként a nedves hozzávalókhoz öntöm, és addig keverem, míg már nem látszanak lisztdarabok. Jöhet a maradék három hozzávaló: a reszelt sárgarépa, a datolya és a dió. A répát kicsit kinyomkodom, majd a datolyával és a dióval együtt beleöntöm a tálba, és gyors mozdulatokkal a tésztába forgatom, míg egyenletesen el nem oszlanak a masszában. A keveréket a kivajazott, kilisztezett tepsibe öntöm, elegyengetem, és kb. 30-35 percre a sütőbe tolom. Akkor van kész, amikor a tűpróbához használt hústűre/hurkapálcára/spagettitésztára nem ragad már semmi. Figyeljünk arra, hogy ne süssük túl, mert kiszárad, és akkor annyi a finom szaftos répatortának, ugyanolyan lesz, mint az átlag répatorták. Már a 28. perctől elkezdhetjük tesztelgetni, hogy ezt megakadályozzuk. Miután kiveszem a sütőből, sütőrácson hagyom kihűlni.

A krémsajtos mázhoz már akkor kiveszem a krémsajtot a hűtőből, amikor a tészta a sütőbe kerül. Egy kézi habverővel elkeverem benne a porcukrot és az őrölt gyömbért. Amikor a süti teljesen kihűlt, egyenletesen eloszlatom rajta mázat.

Én úgy vettem észre, hogy az egy nap állás jót tesz a sütinek, még puhább lett a végeredmény.

A süti készítéséhez ezt a receptet vettem alapul.

Ha még nem találtad ki, hogy mit vigyél a Halloween-partira, vagy mit nassolj az esti film mellé, akkor ez a mártogatós a tökéletes választás. A sütés-főzés területén analfabéták is meg tudják csinálni, a siker pedig garantált. Legalábbis annak ellenére, hogy a sütőtök tapasztalataim szerint elég megosztó étel, ezt a mártogatóst eddig még mindenki imádta.

Mivel én Halloween-partira jövő héten megyek (tudom, tudom, az már nem is igazi Halloween-parti, de hát így jött ki a szervezés), nálam a sütőtök-mártogató ma a Twin Peaks maratont fogja kísérni. Az álmaimat meg majd a Twin Peaks kísér(t)i. Jó kis móka lesz.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók:

60 dkg sütőtök kimagozva, hámozva és nagyobb darabokra vágva

2 evőkanál olívaolaj

1 gerezd fokhagyma összezúzva

1 kiskanál friss, reszelt gyömbér

1 piros chilipaprika kimagozva és finomra vágva

fél lime leve

só és fekete bors

Előmelegítem a sütőt 200 fokra. A sütőtökdarabokat eloszlatom egy tepsiben, meglocsolom egy evőkanál olívaolajjal, és sóval, frissen őrölt borssal fűszerezem. Kb. 20 perc alatt puhára sütöm. Ezután a sütőtökdarabokat egy turmixgépben, vagy botmixerrel pürésítem. A fokhagymát, a gyömbért, a paprikát és a maradék olajat is hozzáteszem és a géppel simára turmixolom. A lime levét is belekeverem a masszába, sózom, borsozom és kóstolás után szükség szerint még ízlés szerint fűszerezem. Már langyosan is ehető, de én általában várok vele, míg kihűl. A hűtőben könnyen levet ereszthet, ettől nem kell megijedni, csak jól össze kell keverni tálalás előtt.

Azon szerencsések közé tartozom, akiknek nem a piacon kell megvásárolni a ritkán kapható, és akkor is méregdrága fügét. Nekem a nagymamámnál terem, közvetlenül a rózsák mellett a virágoskertben. És a nagymama - sajnos/szerencsére? - nem egy dél-olaszországi tengerparti falucskában éldegél, ahová általában a fügefákat képzeli az ember, hanem a Dél-Alföldön, ahol "őszi éjjel izzik a galagonya ruhája", és október végén fordul termőre a fügebokor.

És ki az, aki nem tudja eldönteni, mihez kezdjen az ölébe szakadt szerencsével/több kiló fügével? Igen, én. Ezért kétféle édesség született a termésből: egy fúziós sajttorta-pite sós mogyorós karamellával, és egy sütés nélkül elkészíthető görög joghurtos pohárdesszert.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók a pitéhez (18 cm-es tortaformához):

150 g zabkeksz

50 g vaj

30 g cukor

A krémsajtos töltelékhez:

300 g szobahőmérsékletű krémsajt

75 g tejföl

65 g cukor

1 kisebb tojás

fél citrom héja

fél teáskanál vaníliakivonat

1 csipet só

7-8 apró füge félbe vágva

A sós mogyorós karamellához:

60 g cukor

0,4 dl tejszín

3 dkg sós mogyoró apróra törve

Előmelegítem a sütőt 175 fokra.

A zabkekszet az aprítóban finomra őrlöm, majd összekeverem a vajjal és a cukorral. Kézzel, vagy egy kanál hátával lenyomkodom a tortaforma aljára és a szélére is, kb. 1-1,5 cm magasan. Ha ezzel megvagyok, minimum 15 percre hűtőbe teszem, hogy összeálljon.

A krémmel egyszerű dolgom van: az összes hozzávalót egy tálba öntöm, és kézi mixerrel alacsony fordulaton addig keverem, amíg lágy masszát nem kapok (ez mindössze 2-3 perc).

Miután a kekszalap kihűlt, a krémet rákanalazom, és egyenletesen eloszlatom a formában. A félbe vágott fügéket elrendezem rajta, és 30-35 percre a sütőbe teszem. Az elkészült pitét sütirácson hagyom kihűlni.

Amikor a süti már teljesen kihűlt, összeállítom a karamellt is. Ehhez a cukrot egy serpenyőben felolvasztom, közben a tejszínt felforralom, majd óvatosan a karamellhez csorgatom folyamatos keverés közben. Mikor csomómentes, leveszem a tűzről és hagyom kihűlni. Tálaláskor a tortára szórom az apróra vágott mogyorót és rácsorgatom a karamellt.

Hozzávalók a pohárdesszerthez (4 kis tálka lesz belőle):

50 g zabkeksz

15 g vaj

10 g cukor

160 g görög joghurt

120 g krémsajt

10-15 g porcukor (attól függően ki mennyire édesszájú)

1 teáskanál vaníliakivonat

8 kisebb füge

méz ízlés szerint

A kekszalapot a pitében leírtak szerint elkészítem. Ha van egy kis diónk otthon, azt is keverhetünk hozzá miután apróra vágtuk. A keveréket négy kis tálka aljába eloszlatom. A joghurtot a krémsajttal, a porcukorral és a vaníliakivonattal simára keverem, és ráhalmozom a kekszre. A tetejét megkoronázom a negyedekre vágott fügével, melyekre ízlés szerint még mézet is csorgatok, plusz dobható rá apróra vágott dió is. Mivel a füge gyorsan elveszíti frissességét, ezért közvetlenül a tálalás előtt díszítsük csak fel a desszertet. A krémet viszont előre is el lehet készíteni, és hűtőben tartani, míg az asztalra kerül.

Három a magyar igazság, meg a testőr, meg a szegény ember fia/lánya, meg a kívánság és a pöttyös labda. Meg három, te vagy az én párom. Már három éve. És az első randink helyszínétől majdnem három, konkrétan négy sarokra bútoroztunk össze. Itt kicsit már bukik a számmisztika:)

Gondolom rájöttetek, hogy ma évfordulózok. És ebbe titeket is bevonlak, meg majd a sütit is. Utóbbit málnás mascarponekrémmel. Közben meg szól a Love is in the air:) A torta is olyan rózsaszín és habos-babos. Pedig az alap ütős, tömény pisztácia. De ott ül rajta a savanykás, lágy mascarpone, így valahogy mégis egyensúlyba kerül az egész. Nagyszerűen kiegészítik egymást.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (20 cm-es tortaformához):

90 g pisztácia + 30 g a díszítéshez

90 g liszt

fél teáskanál sütőpor

150 g puha vaj

150 g cukor

3 tojás szétválasztva

egy csipet só

A krémhez:

190 g mascarpone

75 g fagyasztott málna

50 g porcukor

0,5 dl habtejszín

2 teáskanál citromlé

0,5 lapzselatin

Először is a pisztáciát megszabadítom vékony héjától. Ehhez egy kis edényben vizet forralok, majd egy percig "főzöm" a magokat forró vízben, utána leszűröm. Így viszonylag könnyen kicsusszannak a héjukból, bár én rásegítettem azzal, hogy a tenyerem között összedörzsöltem őket, és ezután kezdtem pucolni.

A sütőt előmelegítem 160 fokra. A megtisztított pisztáciát 25 g cukorral ledarálom. A vajat 100 g cukorral habosra keverem, majd egyesével hozzáadom a tojások sárgáit. A liszthez keverem a sütőport, a sót, és az őrölt pisztáciát, majd beleforgatom a tojásos masszába.

A tojások fehérjét 25 g cukorral kemény habbá verem, majd óvatosan hozzáforgatom a tésztához. Kivajazott, kilisztezett formában 40-45 percig sütöm. Tűpróbával ellenőrzöm az állapotát, ha nem ragad már semmi a tűre, a piskótát kiveszem, és sütirácson hagyom kihűlni.

Miközben a torta sül, elkészítem a krémet. A kiolvasztott málnát a citromlével együtt leturmixolom, és egy kis lyukú szűrőn átpasszírozom, hogy a magok ne kerüljenek bele a krémbe. A mascarponét a porcukorral simára keverem, majd beleöntöm a málnát is. Jól összedolgozom. A tejszínt habbá verem, és beleforgatom a málnás masszába. Végül a zselatint is hozzácsorgatom, és fél - 1 órára a hűtőbe teszem.

Amikor a torta kihűlt, és a krém is összeállt, a piskótát félbe vágom, és egyenletesen eloszlatom rajta a krémet. A maradékkal bevonom a torta külsejét, amit végül apróra vágott pisztáciával hintek. 

A piskótareceptért az egész netet tűvé kellett tennem egyébként, de szerintem a legjobbat találtam meg itt.

A morzsás sütikhez való vonzódásom valószínűleg a Németországban töltött évemre vezethető vissza. Ott a pékségekben nehéz volt olyan édességet választani, aminek a tetején ne figyelt volna a ropogós réteg. És őszintén szólva nem is nagyon akartam olyat választani. Mert a morzsa izgalmas.

Van például egy egyszerű, finom krémes pitéd, de az ötödik falatot már pusztán automatizmusból eszed belőle, mert tudod, hogy nem várhatsz tőle többet, mint amit az első kóstolásnál is éreztél. Sok esetben ez rendben is van így, mert úgy érzed, a végtelenségig és tovább is ezeket az ízeket akarod érezni a szádban. De morzsával kapsz hozzá nemcsak egy új textúrát, de egy zsákbamacska ízélményt is. Mert az egyik falatba lehet, hogy éppen több mandula/mogyoró/dió jut, így az állagában érzel eltérést a többi falathoz képest. Pár villalendítéssel arrébb pedig mondjuk a morzsában lévő citrom- vagy narancshéj dominál, így ízében mutat valami újat a sütid. Csupa kellemes meglepetés:)

Nem is beszélve arról, hogy a morzsa mennyire testre szabható. Az alaphoz, ami mondjuk lisztből, vajból, és apróra vágott magvakból és/vagy zabpehelyből áll, különböző fűszerek, citromhéj, narancshéj, apróra vágott kandírozott gyümölcsök keverhetők attól függően, hogy mihez társítjuk.

És a morzsa segítségével villámgyorsan lehet a legegyszerűbb gyümölcsből fejedelmi desszertet varázsolni. Lásd a különféle crumble-recepteket.

Ezután a rövid morzsa-óda után bemutatom, hogy e szép őszi napon én mit is hintettem meg vele. Egy muffint. Mert ebben a műfajban is lehet izgalmasat alkotni.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (nekem 18 muffin jött ki ebből az adagból):

320 g liszt

1,5 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

fél teáskanál só

20 dkg cukor

2 tojás

65 g olvasztott vaj

0,5 dl növényi olaj

125 ml író (ha amerikai receptekben buttermilkkel találkozunk, íróval van dolgunk. Szerencsére otthon is egyszerűen elkészíthető: ehhez a sütihez 112 ml tejhez adjunk fél evőkanál citromlevet és hagyjuk állni 5 percen keresztül.)

1 teáskanál vaníliakivonat

2 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér

fél teáskanál őrölt szerecsendió

1 csipet szegfűszeg

400 g megsütött sütőtök, héj nélkül, leturmixolva

A morzsához:

80 g barna cukor

62 g liszt

55 g olvasztott vaj

100 g dió

A muffinsütő mélyedéseit kibélelem papírral, és a sütőt 200 fokra előmelegítem.

Egy tálban összekeverem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a sót.

Egy másik tálban addig keverem elektromos mixerrel a cukrot a tojásokkal, amíg a massza kicsit besűrűsödik és világosabbá válik. Ez körülbelül 1 percet vesz igénybe. Hozzácsorgatom a felolvasztott és kihűtött vajat, jól elkeverem. Ugyanígy teszek az olajjal, az íróval és a vaníliakivonattal is. A masszához adom a fűszereket is. Végül hozzákeverem a sütőtökpürét.

Ezután egy fakanállal belekeverem a száraz hozzávalókat is. Csak addig keverem, amíg nem lesz egységes a massza.

A morzsához összekeverem az apróra vágott diót, a cukrot és a lisztet, majd hozzácsorgatom a vajat. Egy villával vagy kanállal összedolgozom. Mivel én nagyon szeretem a gyömbért, így egy teáskanállal kevertem a liszthez. Legközelebb az apróra vágott kandírozott gyömbért is kipróbálom hozzá.

Ezután a muffinsütő mélyedéseit megtöltöm a masszával, majd minden egyes muffin tetejére kb. másfél evőkanálnyi morzsát szórok. 17-20 percig sütöm, majd sütirácson hagyom kihűlni.

Aki megijedne attól, hogy sütőtökös: ez is olyan, mint a répatorta, nem lehet megmondani, hogy van benne tök. A mézeskalácsos fűszerezés dominál.

Az itt található receptet szabtam át a lehetőségeim és az ízlésem szerint.

Visszatértem. Kinek hiányoztam?:)

Úgy döntöttem keretes szerkezetbe zárom a New York-i utat, és újra egy Jóbarátok és Amerika ihlette sütit sütök. Így találtam rá erre a csokidarabos kekszre. Pont egy ilyen pofonegyszerű sütire volt szükségem, hogy vissza tudjak rázódni a szó szerint szürke hétköznapokba. Annak is örültem, kb. fél percig, hogy tudom használni a frissen beszerzett mérőcsészéimet, de aztán rájöttem, hogy ígyis-úgyis át kell fordítanom normál mértékegységre a mennyiségeket, szóval sokat nem egyszerűsödött az életem. Ez a keksz azonban még így is megvan fél óra alatt.

Egyébként a New York-i utam gasztronómiai mérlege, már ami a kézzelfogható dolgokat illeti: 2 pitetál, egy mérőcsésze-készlet, 3 szakácskönyv, 3 magazin, földimogyoróvaj, mandulavaj, csokilencse és egy habverő alakú kulcstartó. Valószínűleg ilyen-olyan formában minden elő fog fordulni itt a blogon is. Kivéve a kulcstartót. De talán egyszer majd azt is megmutatom.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (kb. 15 darabhoz)

145 g liszt

1 kávéskanál sütőpor

1 csipet só

150 g cukor

115 g puha vaj

1 kávéskanál vaníliakivonat

1 nagy tojás

150 g sütésálló csokilencse

50 g darabolt dió vagy mandula

Előmelegítem a sütőt 190 fokra.

Egy kisebb tálban összekeverem a lisztet, a sütőport és a sót. Utána a vajat a cukorral és a vaníliakivonattal krémesre keverem, majd hozzáadom a tojást. Fokozatosan hozzákeverem a száraz hozzávalókat, a csokit és a mandulát.

Ezután egy evőkanál segítségével kiporciózom a masszát egy sütőpapírral borított tepsibe. Helyet kell hagyni a gombócok között, mert meg fognak nőni sütés folyamán (személyes tapasztalat). A kekszeket aranybarnára sütöm kb. 10-12 perc alatt, majd miután kiveszem, pár percig hagyom a tepsin hűlni. Mikor már kicsit megszilárdultak, átrakom őket sütirácsra, hogy teljesen kihűljenek. Igyunk hozzá egy pohár tejet vagy kakaót, és fogjuk rá a nyuszira:)

És akkor itt a Jóbarátok vonatkozó epizódja (kicsit rossz képminőséggel és angolul):

Holnap ilyenkor már úton leszek New York felé. Mivel az idegességtől, izgalomtól nem tudok sem enni, sem aludni, sütéssel terelem el a gondolataim arról, hogy 8 órán keresztül be leszek zárva egy repülőgépbe kilométerekkel az óceán fölött. Vigasztal a tudat, hogy kilónyi új szakácskönyvvel, magazinnal és persze sok egyéb gasztro- és nem-gasztroélménnyel fogok visszatérni. A süti ezúttal a munkatársaimnak készült, akik helyettem (is) fognak dolgozni az elkövetkező egy hétben.

Kész tudományos kutatást végeztem New York sajttorta témakörben, és a következőre jutottam: annyi a sajttorta, mint égen a csillag. Mindenkinek megvan a saját bevált receptje, és ezek körülbelül három ponton egyeznek: kekszalap, krémsajtos töltelék, sütés. Őszintén, ezzel nem jutottam sokkal előrébb. Ahogy a különböző receptek alatti hozzászólásokat olvasgattam, arra jutottam, hogy az amerikaiakat legalább annyira megosztja a sajttorta készítésének mikéntje és a szükséges hozzávalók, mint például a magyarokat a pörkölté. A legextrémebb sajttorta-felhajtást egy New York-i gasztroblogger oldalán észleltem: 577 hozzászólás született a recepthez.

Külön bekezdést lehet szentelni (és szentelek is) a sajttortasütés titkainak is: állítsuk vízbe vs. ne állítsuk vízbe, viszont tegyünk vízzel teli tepsit a sütőbe vs. nem kell víz semmilyen formában, megsül az magától a rácson, és nem reped szét a teteje. A krémet kézi mixerrel alacsony fordulatszámon keverjük vs. kézi habverővel dolgozzunk, így nem viszünk bele túl sok levegőt, ergo így biztos tökéletes lesz a tető. A tortát először magas hőmérsékleten süssük, majd 10-15 perc múlva állítsuk alacsonyabbra a hőfokot vs. végig egyenletes hőmérsékleten kell készíteni. Végül itt találtam egy jó kis összefoglalót a trükkökről, melyeket ízlés szerint igyekeztem betartani. Így született meg végül az én igazim, ami a New York-i látogatás után már lehet nem lesz annyira igazi, de legalább van viszonyítási alapom.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (egy 24 cm-es tortaformához):

150 g zabkeksz

50 g olvasztott vaj

30 g cukor

A krémsajtos töltelékhez:

975 g krémsajt (Bevallom, itt csaltam: vettem 3 doboz Milfina krémsajtot és 3 doboz Philadelphiát, így csökkentve a költségeket. A Milfina egy másik sajttortánál már bejött, nem kockáztattam nagyot.)

200 g cukor

3 evőkanál liszt

5 tojás

80 ml tejszín

1 teáskanál vaníliakivonat

1-2 citrom reszelt héja (ízlés szerint)

A tetejére:

175 ml tejföl

1 púpos evőkanál cukor

1 kávéskanál vaníliakivonat

Mielőtt az elkészítésről írnék, jön az első sajttortatrükk: minden hozzávalónk szobahőmérsékletű legyen, a krémsajtot nem is lehetne csomómentesre keverni enélkül. Legalábbis ezt írták a receptek, én pedig nem ellenkeztem velük.

Kivajazom a tortaformát. A kekszet aprítóban finomra őrlöm, majd elkeverem a cukorral és a vajjal. Kézzel, vagy egy kanál hátuljával egyenletesen eloszlatom a tortaforma alján. Amennyiben szeretnénk létrehozni egy kis peremet is a forma oldalán, arányosan növeljük a hozzávalók mennyiségét, körülbelül a negyedével. A tortaformát ezután folpack-kal lefedem és hűtőbe teszem.

A sütőt előmelegítem 180 fokra. Sajttortatrükk 2: egy nagy tepsiben vizet teszek a sütő aljába, elvileg ez is védi majd a süti tetejét a szétrepedéstől.

A krémsajtot egy nagy tálba kanalazom, és kézi mixerrel alacsony fokozaton addig keverem, míg lágy massza lesz belőle. Közben gyakran lekaparom a tál szélén maradt krémsajtot és elvegyítem a többivel. Ezután hozzáadom a cukrot és a lisztet, pár percig folyamatosan keverem, végig alacsony fokozaton.

Most jönnek a tojások: egyesével adom őket a masszához, és csak addig keverem, amíg teljesen el nem vegyülnek. Eközben sem hagyom abba a tál falára tapadó massza lekaparását. Miután mind az öt tojást beledolgoztam a keverékbe, egy spatulával jól átkeverem a mixet.

Végül hozzáadom a tejszínt, a vaníliakivonatot és a citromhéjat. További 1-2 percig keverem. A masszát ráöntöm a lehűlt kekszalapra és a sütőbe teszem. 15 perc után a hőmérsékletet 120 fokra csökkentem, és így még kb. 1,5 - 1 és 3/4 órán keresztül sütöm. Sajttortatrükk 3: ha meg akarjuk tudni, hogy elkészült-e a sajttortánk, nem szurkálni kell, hanem rázni. Akkor jó, ha a szélén már megszilárdult, de a közepén még enyhén remeg. Mikor elérte ezt az állapotot, kiveszem a sütőből, de nem kapcsolom ki, a tejfölös mázzal még vissza kell tenni a tortát. Nekem így nézett ki 5 perccel a kikerülés után, szóval beváltak a trükkök. Vagy a ráolvasás.

Az is vitás kérdés egyébként az olvasottak alapján, hogy kell-e egyáltalán valami a sajttorta tetejére. Sokan a gyümölcsös vagy tejfölös feltéteket csak arra használják, hogy az esetleges repedéseket eltakarják vele. Mások szerint a New York cheesecake velejárója a tejfölös máz, megint mások szerint istenkáromlás bármi ilyesmivel elrontani. Én azért megcsináltam a mázat.

A tejfölt jól kikeverem a cukorral és a vaníliakivonattal, majd a még meleg sajttorta tetejére öntöm és egyenletesen eloszlatom. További 15 percre a sütőbe teszem.

Mikor ezen is túlvagyunk, már csak a sajttortatrükk 4 marad hátra: egy éles késsel körbefutunk a torta és a forma között, hogy akkor se repedjen, amikor majd levesszük róla a keretet.

Sütirácson hagyom teljesen kihűlni, majd egy éjszakára a hűtőbe teszem.

A sajttorta végül ezen videó alapján készült. Annak is érdemes megnézni, aki nem tud angolul, a folyamatok és az elvárt állagok tökéletesen látszódnak.

A végére még egy kis New York és cheesecake az örök kedvenc sorozatomból:

Az utóbbi napokban nincs túl sok időm sütni-főzni. Szerencsés egybeesés, hogy enni sincs túl nagy kedvem. Ez a tejbekuszkusz visszahozta az étvágyamat, és nem is kellett korgó gyomorral várni, hogy elkészüljön: 20 perc alatt megfőtt. Néha felválthatja a müzlit.

Rögtön egy kókusztejes verzióval kezdtem tejbekuszkusz-pályafutásom. A citromos sajttorta sült szilva feltétjét néztem ki hozzá, de második nekifutásra inkább aszalt szilvát forgatnék hozzá. A kókusz-szilva párosítás bejött, de valószínűleg felesleges ezt az egészet sütögetéssel bonyolítani. A pirított mandula is jól illett hozzá, ráadásul ettől még tartalmasabb lett. A feltét egyébként is tetszőlegesen változtatható: aszalt gyümölcsökkel, banánnal, szederrel, áfonyával is jó lehet. És a kókusztej sem kőbe vésett előírás.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (2 adaghoz):

125 g kuszkusz

250 ml kókusztej

50 ml víz

2 evőkanál cukor (egy a kuszkuszhoz, egy a szilvához)

csipet só

1 marék darabokra vágott mandula

6 szem szilva

Előmelegítem a sütőt 170 fokra. A kókusztejet a vízzel egy edénybe öntöm és forráspontig hevítem. Amikor gyöngyözni kezd, gyors mozdulatokkal hozzákeverem a kuszkuszt, a cukrot és a csipet sót, majd a tűzről levéve 15 percig hagyom pihenni letakarva, hogy a kuszkuszszemek magukba szívhassák a kókusz ízét.

Amíg a kuszkusz pihen, összeállítom a feltétet: a szilvákat megmosom, negyedekbe vágom, és egy tűzálló tálban összekeverem a cukorral, majd kb. 10 percre a sütőbe tolom. Közben egy száraz serpenyőben aranybarnára pirítom a mandulát.

Miután a kuszkusz megduzzadt, kis tálkákba kanalazom, a tetejét megszórom a pirított mandulával és ráteszem a szilvát is.

Ez biztosan felébreszt. Vagy legalábbis érdemes lesz érte felkelni. Főleg hétfőn reggel. Főleg amikor még a hidegfront is úton van.

Nem variáltam túl: találtam egy narancsos kávékrém receptet Stahl Juditnál, kivettem belőle a narancsot, raktam rá tejszínhabot, és tejkaramellát morzsoltam a tetejére. Az volt a terv, hogy a karamellát is saját kezűleg készítem, ami végül meg is történt. A gond csak annyi volt, hogy ez a karamella nem akart morzsálódni. Inkább nyúlt és ragadt. Egyébként isteni finom, és egy húzósabb szerelmi bánat esetén nem átallnám egy ültő helyemben megenni, hiába tudom, hogy negyed kiló cukor van benne. De jelenleg konszolidáltabb az érzelmi életem annál, minthogy vajkaramellát nyalogassak egy romantikus filmet nézve, úgyhogy még ki kell találnom, mit kezdjek vele. Szóval a kávékrémem tetején bolti tejkaramella morzsái láthatók.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (4 adaghoz):

2 tojás sárgája

5 dkg cukor

1 evőkanál liszt

1 dl erős feketekávé

2 dl hideg tej

A tetejére:

1,5 dl habtejszín

4 szem omlós tejkaramella

A tojás sárgáját a cukorral és a liszttel kézi habverővel összekeverem, majd folyamatos keverés mellett hozzáadom a kávét és a tejet is.

Ezután a kávés folyadékot egy edénybe öntöm, és alacsony lángon, folyamatos kevergetés mellett sűrű krémmé főzöm (ez kb. 20 percig tart). Elosztom négy pohárba, és hagyom kihűlni. Miután kihűlt, a tetejére tejszínhabot halmozok és rámorzsolom a karamellát.

Szerintem az utolsó szedreket szedtem össze ma a piacon. A sztori kedvéért írhatnám, hogy egy idős nénivel kellett megküzdenem érte, aki végül elhappolta előlem az utolsó dobozzal, de nekem hősiesen sikerült kiénekelnem a kezéből a vételi ár duplájáért, mert a szeder olyan szép és olyan finom, és a citromos sajttortához pont erre van szükségem, de ennél sokkal eseménytelenebb volt a történet. A lényeg, hogy meglett az áru, össze tudtam sütni egy kis szilvával, és rá tudtam borítani a sajttorta tetejére. Ha a szederszerző misszió nem járt volna sikerrel, akkor fagyasztott verzióval pótoltam volna, vagy egyszerűen kihagyom, és több szilvát teszek bele. Egyik esetben sem történt volna katasztrófa.

De ami így történt, az valami mennyei. Igaz, hogy kicsit szépséghibás lett a süti, mert a tetején megjelent egy Mercedes-jel alakú repedés, de ez úgysem látszik, ha az ember szeletekre vágja a tortát. Lehet, be kellene próbálkoznom a Mercinél, hogy szívesen sütök nekik repiédességeket:) De visszatérve a sütire: krémes, édes, szirupos, de ugyanakkor a citrom és a szeder miatt frissítő és fanyar. Tökéletes kombináció.

Ha nem szeretnél lemaradni a receptjeimről és egyéb gasztrotémákról, kövesd a Citrom, hab, csók Facebook-oldalát is!

Hozzávalók (18 cm-es tortaformához):

A kekszalaphoz:

75 g zabkeksz

15 g vaj

A krémsajtos részhez:

450 g krémsajt

55 g cukor

3 nagy tojás

1 közepes citrom héja

2 teáskanál vaníliakivonat

A gyümölcsös feltéthez:

20 dkg szilva kimagozva, negyedekre vágva

15 dkg szeder

5 dkg cukor

Előmelegítem a sütőt 160 fokra. A zabkekszet aprítóba rakom és finomra őrölöm. Ha nincs aprító, akkor tökéletes agressziólevezető gyakorlat következik: a kekszet egy erősebb zacskóba rakva egy konyharuhán keresztül kiklopfolom. Ezután egy tálba öntöm, és összedolgozom a megolvasztott vajjal. A kekszet a sütőpapírral kibélelt tortaforma aljába nyomkodom, és beteszem a fagyasztóba.

A krémsajtot és a cukrot egy kézi mixer segítségével lágy masszává keverem. Egyesével hozzáadom tojásokat, és addig keverem minden egyes alkalommal, amíg a tojás teljesen elvegyül a keverékkel. A tojásokkal adom hozzá a citromhéjat és a vaníliakivonatot is.

A masszát a kekszalapra öntöm, és addig sütöm, amíg éppen csak össze nem áll (kb. 50-55 perc). Ezután sütőrácson hagyom kihűlni. 10-15 perc elteltével a tortaforma oldalát is le lehet venni róla.

Miután kivettem a tortát, a sütőt felmelegítem 200 fokra. A negyedekre vágott szilvát és a szedret összekeverem a cukorral, és egy kisebb tepsibe öntöm. 10-12 percig sütöm, amíg a gyümölcsök összeesnek és a levük szirupossá válik. Ezután kiveszem a sütőből és hagyom teljesen kihűlni.

Tálaláskor a szeletekre halmozok egy-egy kanál szirupos gyümölcsöt. Az sem baj, ha a tányérra is jut.